1996-ban 35 éves voltam, megrögzött ateista, nyomozó a gyilkossági csoportban.
Kötelességtudóan ültem a feleségem mellett egy istentiszteleten. A lelkész azt mondta Jézusról, hogy ő „a legokosabb ember, aki valaha élt”. Ez eléggé felpiszkált. Vettem egy Bibliát, hogy megnézzem, mitől volt olyan okos ez az ókori bölcs. Ahogy az evangéliumokat olvastam, kezdtem ráismerni a szemtanúk vallomásainak jellemzőire, tekintve, hogy bűnüldözői karrierem során addigra már több száz tanút hallgattam ki.
Igaz-e Jézus története? Elhatároztam, hogy ugyanazzal a négy kérdéssel fogom tesztelni az evangéliumok szerzőit, mint amiket a bűnügyi eljárás során a szemtanúknak szoktam feltenni:
- Valóban jelen voltak-e ezek a szerzők, láthatták-e, amit állítólag láttak?
- Meg lehet-e valamilyen módon erősíteni az állításaikat?
- Következetesek-e, vagy idővel változtak a Jézusra vonatkozó állításaik?
- Volt-e indítékuk arra, hogy hazudjanak?
A következő hat-nyolc hónapban ugyanúgy vizsgáltam Jézus halálát és feltámadását, mint a felderítetlen bűneseteket, amelyeket az évek során megoldottam.
Rájöttem, hogy az evangéliumok elég korán íródtak ahhoz, hogy olyan szerzők írhassák őket, akik valóban találkozhattak szemtanúkkal. A Lukács által írt Apostolok Cselekedetei például nem említ néhány fontos eseményt: a zsidó templom lerombolását (Kr. u. 70); Jeruzsálem római ostromát (a 60-as évek végén); Péter vagy Pál halálát (Kr. u. 64-65); Jakabnak, Jézus testvérének halálát (Kr. u. 62).
Ezek a hiányok érthetőek, ha Lukács ezt az újszövetségi könyvet Kr. u. 62 előtt írta. Ha így van, akkor addigra már befejezte a nevét viselő evangéliumot. Pál ismerhette a barátja által írt evangéliumot, mivel idéz belőle a korintusiakhoz írt első levelében (1 Kor 11,23-26), amelyet az 50-es évek közepén írt. Ez Lukács szerzőségét Kr. u. 50 és 55 közé helyezi.
Márk evangéliuma (amelyet Lukács többször idéz) egyértelműen korábban íródott, és Lukács számára forrásként rendelkezésre állt. Mindkét evangéliumot elég korán írták ahhoz, hogy valódi szemtanúk beszámolóiból állhassanak (ahogy Lukács kijelenti evangéliumának első soraiban), és a tényeket ismerő kortársak szemében is helytállónak bizonyuljanak.
Azt is megállapítottam, hogy az evangéliumi beszámolók többféle módon, például régészeti módszerekkel is alátámaszthatók. Régészeti leletek igazolnak többek közt olyan történelmi személyiségeket, mint Poncius Pilátus (Mt 27,2); Erastus (Róm 16,23); Sergius Paulus (ApCsel 13).
Az evangéliumi szerzők továbbá pontosan írták le a régió városait és földrajzát, a korabeli népszerű férfi és női neveket, valamint a zsidók és a rómaiak hivatali eljárásait. Ráadásul a szerzők ezeket az igazságokat abban a görög nyelvjárásban dokumentálták, amit az első században használtak a térségben.
Az evangéliumi szerzők állításai is megmaradtak az idők során. A büntetőeljárásokban a bizonyítékok „felügyeleti láncának” dokumentálásában szerzett tapasztalataim segítettek abban, hogy nyomon kövessem az Újszövetség szerzőinek állításait az évszázadok során.
János apostol tanítványai például (Ignatius, Papiasz és Polikárp) változtatás nélkül ismétlik János állításait. Ignatius és Polikárp azután tanítványuknak, Iréneusznak is hűen, változtatás nélkül adták tovább az evangéliumi állításokat. Ezeknek az egyházatyáknak az ősi leveleit megvizsgálva megállapítottam, hogy az egymásnak és a helyi közösségeknek írt leveleikből rekonstruálható a Jézusról szóló igazság. A Jézussal kapcsolatos tényeket soha nem változtatták meg.
Végül az evangéliumok szerzőinek indítékait vizsgáltam. Az emberölések kivizsgálásában szerzett tapasztalataim megtanítottak arra, hogy három oka lehet annak, hogy valaki gyilkosságot követ el. Ez pedig ugyanaz a három ok, amiért az emberek hazudnak: a pénzvágy, a szexuális vágy és a hatalomvágy.
Az evangéliumok szerzőinek életét vizsgálva azt találtam, hogy egyikük sem számíthatott semmiféle nyereségre az említett területek egyikén sem. A keresztények az első három évszázadban szenvedtek azért, mert elkötelezetten kiálltak Jézus mellett. Üldözték őket, sokan elvesztették a vagyonukat, a családjukon, közösségükön belüli tekintélyüket, sőt az életüket is.
Az evangélium szerzői tehát átmentek azon a négykérdéses teszten, amelyet a büntetőügyekben a szemtanúkkal szemben szoktam alkalmazni. Írásos beszámolóik megbízhatóan, pontosan, hátsó szándék nélkül írták le Jézus feltámadását.
Amikor erre rájöttem, számomra minden megváltozott. Nagyobb hitelt adtam annak, aki a halálból való feltámadással bizonyította istenségét. Más szemmel olvastam újra Jézus szavait, és amint megbizonyosodtam arról, hogy az Újszövetség igazat mond róla, kezdtem sokkal jobban odafigyelni arra, hogy mit mond rólam.
Hitelesen írta le Jézust, mint a megtestesült Istent, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására és arra, hogy lerója az ember lázadásának árát. És hitelesen írt le engem, mint bukott, lázadó bűnöst, akinek ilyen Megváltóra van szüksége.
Jézus ma is válaszol erre a szükségünkre. Bűnös tökéletlenségünk elválaszt minket a tökéletes és szent Istentől. A gyógyulást egyedül Jézusban találhatjuk meg, aki életek millióinak örök sorsát változtatta meg.
párKatt.hu (Forrás: J. Warner Wallace írása)
Christianae 