Tíz idézet a szent ars-i plébánostól:
Boldog, aki a Szűzanya oltalma alatt él és hal meg.
(Szentbeszéd Rózsafüzér Királynője ünnepén)
Imádkozzunk a Szűzanyához, és kísérőnkké szegődik a mennybe vezető úton.
(A Szűzanyáról)
Ha kísértésben a Szűzanya segítségét kéred, azonnal segítségedre siet, és elhagy a sátán.
(A hatodik parancsolatról)
A megfeszített Jézus így szólt a szeretett tanítványhoz: „Íme a te Anyád”. Milyen édesek ezek a szavak a keresztény ember számára, aki képes felfogni, hogy a szeretetnek micsoda mélységei rejlenek bennük!
(Notre Dame d’Ars, 8. elmélkedés)
A Szűzanya olyan, mint egy jó édesanya, aki nem elégszik meg azzal, hogy általánosságban ügyel a gyermekeire, hanem mindegyikükre külön-külön odafigyel.
(Szentbeszéd Szűz Mária születése ünnepén)
Éljünk úgy, ahogy a Szűzanya élt: egyedül Istent szeressük, egyedül Isten után vágyakozzunk, egyedül Isten tetszését keressük mindenben, amit csak teszünk!
(Szentbeszéd Mária mennybevétele ünnepén)
A Szűzanya élete tele volt szenvedéssel… Szenvedett, valahányszor gyengéd pillantása isteni Fiára esett.
(Szentbeszéd Szűz Mária születése ünnepén)
Ha valakit szeretünk, boldogok vagyunk, ha van tőle valami emlékünk. Ha szeretjük égi Édesanyánkat, a Szűzanyát, kötelességünk s egyben kiváltságunk, hogy otthonunkban elhelyezzük képét vagy szobrát, amely újra meg újra rá emlékeztet.
(A keresztény otthon berendezéséről)
A Szűzanya mindenekfelett e hármat szereti látni gyermekeiben: tisztaságot, alázatot és szeretetet.
(A Szűzanyáról)
Mária tudta, hogy Isten a legnagyobb méltóságra emelte – Isten Anyjává tette –, mégis a legkisebbnek tekintette magát a teremtmények között.
(Notre Dame d’Ars, 19. elmélkedés)
párKatt.hu (Forrás: Thoughts of the Curé D’Ars, TAN Books 1984)
Christianae 