Egy depresszióval küzdő fiatalember levele

Az év legsötétebb napjaiban sokan válnak kedvetlenné vagy búskomorrá. Mi segíthet ilyenkor?

m97

Sötét időszakot élek: általános rossz hangulat, az ember a legalapvetőbb dolgokra is képtelen, pl. nem bír felkelni az ágyból, nem talál örömet semmiben. Sajnos nálam ez nem csupán átmeneti állapot. Súlyos depresszív zavarban, korábbi nevén klinikai depresszióban szenvedek. Az ókorban Hippokratész melankóliának nevezte. Családomban hosszú története van. Felmenőim közül emiatt jópáran elmegyógyintézetben vagy a pohár fenekén végezték. Néhányan véglegesebb megoldást találtak rá.

Nekem a hit adta és adja azt a reményt, amivel tovább tudok menni. Az, hogy katolikus hitem és Krisztus szeretete megmentette az életemet, nálam nem csupán átvitt értelemben értendő.

Rájöttem, hogy nem csak nekem vannak ilyen nyomott hangulataim. Sok emberről el lehet mondani, hogy depressziós. A munkanélküliségre, az eladósodásra gondolva egyáltalán nem meglepő, hogy sokan küszködnek búskomorsággal.

Terapeutának ugyan csapnivaló lennék, mégis szeretnék néhány módszert megosztani, amelyek számomra hasznosnak bizonyultak. Talán neked is segíteni fognak, ha depresszióval küzdesz.

Tudd, hogy nem vagy egyedül!

A Katolikus Egyház régóta foglalkozik pszichés betegségekkel. A mai egészségügyi rendszer még sehol sem volt, amikor a belgiumi Geelben kórházat alapítottak Szent Dymphna, a mentális betegek védőszentjének oltalma alatt. Bő hét évszázaddal az első pszichiátriai rendelés megindulása előtt a jó nővérek megszervezték a pszichés betegek kezelését, akik közül egyesek meg is gyógyultak a kezelés és az ima hatására.

Felnőtt megtérőként nekem sokat jelentett, amikor ezt megtudtam. A szabadegyház, amelyhez tartoztam, tagadta a pszichés betegségeket; csakis imádságra biztattak, hogy megszabaduljak tőle. Közben pedig megtudtam, hogy a középkori apácák annyira modernek voltak, hogy kezelni kezdték a pszichésen szenvedőket. Katolikus Egyházunk mindmáig folyamatosan tanul, és számos nagyszerű segítséget kínál.

Néhány kiváló szentünk, pl. Tiszteletreméltó1 Libermann Ferenc és Boldog Kalkuttai Teréz mély depressziós hullámvölgyeket élt át. A búskomorságban hitük jelentett számukra vigaszt. A zsidó rabbi fiaként katolizált Libermann Ferenc írta: „Nem megyek át hídon úgy, hogy eszembe ne jutna, hogy átvetem magam a korláton, hogy véget vessek gyötrelmeimnek. Jézusom látása azonban megtart és türelmet ad.” Gerard Manley Hopkins jezsuita költő szonettjeiben ugyancsak szívszorítóan ír gyötrelmeiről és Isten hallgatásáról.

Mindezzel arra szeretnék rámutatni, hogy aki depresszióval küzd, nem abnormális. Vannak közbenjárói a mennyben és a földön, akik jól ismerik az emberi psziché hegyeit és szakadékait. Tudom, hogy a depresszióban sokszor a magány a legrosszabb. Ha arra gondolok, hogy szenvedésemben valójában barátok vesznek körül, ez mindig reményt és erőt ad, hogy továbbmenjek.

Elmélkedj Krisztusról, kérd a szentek segítségét!

Számomra nagy vigaszt jelent a megtestesülés. Katolikusként hisszük: Istenünk annyira szeret minket, hogy magára vette alacsony természetünket azért, hogy megváltson minket. Krisztus nem csak azért lett emberré, hogy új tanítást adjon. Egészen új emberi létmódot mutat nekünk, végső soron pedig azt, hogy hogyan részesülhetünk istenségében.

Legsötétebb pillanataimban, amikor csakugyan erőt vett rajtam az elkeseredés, rájöttem, hogy a Jézus-ima és az Urunk születéséről való elmélkedés erőt ad az újabb naphoz és ahhoz, hogy segítséget kérjek. Azokban a pillanatokban elég volt arra gondolnom, hogy Jézus köztünk élt és él; e gondolatból elegendő világosságot és vigasztalást merítettem, hogy el tudjam hinni, az élet édesebb, mint a halál.

A depresszív időszakokban nagyon nehéz imádkozni. Engem például makacs kételyek szoktak gyötörni. Mintha Isten megnémult és eltűnt volna. Mégis imádkozom, s végül megjön a béke. Egyszer két évig kellett imádkoznom, de megjött a béke. Teréz anya lelkének sötét éjszakája több éven át tartott, ő azonban állhatatos maradt. Ez a hit neked is erőt ad.

Ha imádkozol, elmélkedsz, és nem jönnek a szavak, akkor csak ülj csendben. Keress egy szentképet vagy egy szentségi kápolnát, és mondd: „Te vagy az Isten. Kérlek, segíts!” Ha semmi más nem történik is, elméd megnyugszik és Isten felé fordul, aki minden élet fenntartója és erőnk forrása.

Tudom, mindez nehéz, és vannak pillanatok, amikor az ember legszívesebben feladná. Ha másra nem vagy képes, vigasztaljon a gondolat: Krisztus nem azért halt meg és támadt fel, hogy magadra hagyjon. Keress szenteket, akik búskomorságtól, depressziótól szenvedtek, és kérd a segítségüket! Még a többi szentnél is szívesebben sietnek majd segítségedre.

Igyekezz a jóra koncentrálni!

A súlyos depresszív zavar, amelyben szenvedek, valószínűleg egész életemen át elkísér; csak csodával tudnék meggyógyulni. A depressziónak vannak külső okai, amelyeket nem tudunk befolyásolni, pl. ha valaki zűrös családban nő fel vagy nehéz időszakot él át. Van viszont olyan oldala, amit kontrollálni tudunk, és segíthet, ha erre odafigyelünk.

Teljesen normális dolog, ha az ember valamilyen módon le akarja vezetni a depressziót. Saját életemben és a családom történetében ez evés, ivás és szex keverékében valósult meg. Nem kell részleteznem, miért nem jók ezek a megoldások.

Igyekezz inkább pozitív módon levezetni a búskomorságot! Tudom, hogy egy séta is segíthet, a testedzés pedig kifejezetten hangulatjavító hatású. Eltereli a figyelmet mindarról, amiről nem tehetünk, és célt ad, amiért megdolgozunk. A magam részéről nagyon szeretek olvasni és írni. Neked is lehet olyan kedvtelésed, ami a depresszió miatt már nem érdekel. Biztosíthatlak: ha csak egy órát foglalkozol vele, vissza fog térni a lelkesedésed. Egy takarítás – vagy súlyos depresszió esetén már az is, ha felkelsz és rendesen felöltözöl – teljesítmény, aminek örülhetsz.

A depresszió megértőbbé és empatikusabbá tehet. Fordulj mások felé, és beszélj róla, főleg ha úgy látod, hogy hasonló nehézségekkel küzdenek! Oldani fogod korunk nagy baját, a magányt, ugyanakkor segítő közösség épülhet körülötted.

A lényeg: ne hagyd, hogy a búskomorság és a depresszió irányítsa egész életedet. Találd meg azokat az apró dolgokat, amelyeket igenis kézbe tudsz venni, és fordítsd jóra! Megtenni sokkal nehezebb, mint leírni, de hidd el, hogy képes vagy rá!

Az imádsághoz visszatérve: szilárd meggyőződésem, hogy nagy dolgokat tehetsz, ha felajánlod szenvedéseidet a világ megtéréséért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Gondolataidat a szeretet felé fordítod, s közben szíved megtanul szeretni a szenvedés közepette. Krisztus a te imáid és könnyeid segítségével több lelket fog magához vonzani.

Ha szükséges, kérj segítséget!

Van némi tapasztalatom a depresszióval kapcsolatban, de sem orvos, sem pap nem vagyok. Lehet, hogy a fentieknél sokkal komolyabb tanácsokra van szükséged. Segítséget kérni sohasem szégyen. Nem mindenkinek kell gyógyszer vagy kezelés, de szükség esetén ilyen lehetőség is van. Papok, szerzetesnővérek is sokat tudnak segíteni, ha nem is teljes szaktanácsadással, de meghallgatással, imával, közbenjárással, ötletekkel, hogy hová fordulhatsz további segítségért.

Mint mindenben, itt is a kitartás a győzelem záloga. Említettem, hogy rosszabb napjaimon sokszor el sem bírok menni hazulról, és biztos vagyok benne, hogy ezzel jónéhány olvasóm is így van. Ám az apró győzelmek előbb-utóbb nagyobb győzelemhez vezetnek. Imádkozzunk a Szűzanyához, Isten Anyjához, minden szomorkodó Öröméhez, hogy járjon közben a búskomorságtól, depressziótól sújtottakért!

Forrás: Michael J. Lichens írása

párKatt.hu