Kézirat a purgatóriumról

Egy szerzetesnő és egy tisztítótűzben szenvedő lélek különleges beszélgetése. A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

k33

1873 novemberében a franciaországi Valognes ágostonrendi kolostorában élő Marie de la Croix nővér hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Rémülten kérdezte, ki az, mivel nem látott senkit. Nem jött válasz, ám a sóhajtozás folytatódott. Heteken át újra meg újra hallotta.

1874. február 15-én ismerős hang szólalt meg: „Ne félj, nem fogsz látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok.” Egykori apácatársa volt, aki három évvel azelőtt hunyt el, 36 éves korában.

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza. A szenvedő lélek azonban azt felelte, hogy Isten akaratából még sokszor el kell jönnie, míg csak meg nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott. Beszélgetéseiket 1874 és 1890 között Marie de la Croix nővér jegyezte le az alábbi kéziratban. A szöveg Marie Gabrielle nővér kijelentéseit tartalmazza: lelki tanácsokat ad, és válaszol Marie de la Croix nővér kérdéseire.

A szöveg hitelessége

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodású embernek tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kiderül, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, tiltakozott ellenük, sőt égi büntetésnek vélte azokat.

A nővér lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya – aki később a kongregáció generálisa lett – ismerte és komolyan vette a közléseket. „Nagyon gondosan őrzöm korábbi jegyzeteit, és sokszor újraolvastam” – írta a nővérnek 1912 novemberében.

A kéziratot két neves teológus vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárása során a promotor fidei tisztségét töltötte be, valamint az egyházmegyei censor librorum (könyvcenzúráért felelős) Mons. Gontier. Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel.

Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort című francia vallási folyóiratban jelent meg. Közlésére Giuseppe Palica (1869–1936) római érsek adott hivatalos egyházi nyomtatási engedélyt.

Az imprimatur azt jelenti, hogy a mű tartalma, noha nem része az Egyház hivatalos tanításának, összhangban van azzal, ezért kiadásának nincs egyházi akadálya.

A magyar fordítás christianae.wordpress.com forrásmegjelöléssel terjeszthető.

1874 – Legnagyobb  gyötrelmem  az,  hogy  nem  láthatom a Jóistent
1875 
Lassan-lassan, ahogy szabadulok, tisztábban hall majd
1876
– Miután a lélek megtöretett, Isten átformálja
1877 – Isten örömmel vesz észre minden kis fohászt, rápillantást
1878 Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják
1879/1
A purgatóriumban különböző fokozatok vannak
1879/2 Mi történik a haláltusa alatt és után?
1879/3
Nem halottak napján jutnak legtöbben a mennybe, hanem karácsony éjjel
1880/1
– A lelkek megismerik egymást a purgatóriumban
1880/2 – Mi a földi élet pár pillanata az örökkévalóság boldogságához képest?
1880/3 – Aki nem Istenért élt, annak a tisztulás helyén hallatlan szenvedések közepette újra kell kezdenie életét, hogy visszanyerje első ragyogását
1881 – Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés!
1882 – Isten azt akarja, hogy eljusson arra a pontra, ahol semmi sem zavarja lelke nyugalmát
1883 – A Jóisten ad mindent, ami történik
1886 − Az Istentől küldött kereszt keserűségébe mindig édesség is vegyül
1887
– Az ember pontosan annyit tehet a lelkek javára, amennyire egységben van Istennel

1890 – Megpróbálom elmondani, hogy mi a mennyország

Reklámok