Katolikus hitre térő fiatalok Hollandiában

Beszélgetés négy holland egyetemistával a megtérésük útjáról

Hollandiában 1860 és 1960 között virágzott a katolicizmus. Szent II. János Pál, akkor még Karol Wojtyła atya, 1947-ben tíz napot töltött Hollandiában, és azt írta, hogy lenyűgözte „az Egyház életereje … aktív szervezetei és élő közösségei.” Az utóbbi évtizedekben azonban zuhanásszerűen megcsappant a misék látogatottsága és a szentségek vétele. Az országban mára mind a katolicizmus, mind a protestantizmus összeomlóban van.

Az 1980-as években a holland gyerekek 37%-át keresztelték meg a katolikus Egyházban, ma ez az arány kevesebb mint 3%. Ugyancsak az 1980-as években a polgári házasságkötések 38%-át templomi esküvővel is megpecsételték, tavaly már kevesebb mint 1%-át. Az 1970-es években a holland lakosság 40%-a volt katolikus; 2021-re arányuk 20,8%-ra csökkent. A több mint 1500 plébániából (2003) 641 maradt (2021).  

Mégis akadnak fiatalok, akik visszatérnek nagyszüleik egyházához. Chelsy, Kick, Cisco és Teun megtérésének története arra is rámutat, hogy mennyire fontos az internet a fiatalok életében, és milyen jelentős hatással vannak az Egyház jelenére és jövőjére a közösségi média influenszerei és a nyilvánosan megszólaló – nem csak katolikus – értelmiségiek.

Ki ez a négy fiatal?

Kick Hofman 25 éves. 2022-ben, a húsvéti vigílián keresztelkedett meg. Fizikát tanul a nijmegeni Radboud Egyetemen. „A szüleim nem járnak rendszeresen templomba, mégis azt mondanám, hogy kicsit vallásosabban nevelkedtem, mint a hollandiai átlag” – fogalmaz.

A 21 éves Teun Steeunhower teológiát tanul. „Tavaly karácsonykor fogadtak be a katolikus Egyházba – mondja. – Egyáltalán nem keresztényként nevelkedtem, de 2019-ben, miután vagy egy évig rendszeresen jártam templomba, egy protestáns felekezetben megkereszteltek, majd tavaly karácsonykor katolizáltam.”

Chelsy Kuiper egy kis belga faluból származik. Erasmus-csereprogram keretében járt a nijmegeni egyetemre. Itt találkozott a katolicizmussal; idén nagyszombaton, a húsvéti vigílián keresztelték meg. „Nem voltam megkeresztelve, mert a szüleim nem voltak vallásosak. Nem hittek Istenben” – idézi fel.

Cisco Haans 21 éves, Arnhemben kert- és tájtervezést tanul. Bátyja, Harvey két éve lett katolikus, így jutott el ő maga is oda, hogy az idei húsvéti vigílián megkeresztelkedett. „Nem neveltek vallásosan, se katolikusnak, se másnak. Egyébként sem tudtam sokat a vallásról, csak amennyit itt Hollandiában az iskolában hallunk, ami nem sok” – mondja nevetve.

Az első találkozás

Teun Steeunhower a YouTube-on keresztül talált rá a katolicizmusra. „14 évesen kezdtem érdeklődni a politika iránt, mert apám szerette az amerikai politikát, ezt tőle örököltem. Egyszer konzervatív aktivisták, Ben Shapiro meg Dennis Prager videóit mutatta. Rácuppantam a YouTube-ra, és rengeteg ilyen videót néztem.”

Teun idővel észrevette, hogy minden konzervatív aktivista – akiket tisztel – vallásos. „Elgondolkodtam: Miért hiszem azt, amit hiszek? Mi alapján mondom, hogy valami jó vagy rossz? Emlékszem, megnéztem Dennis Prager videósorozatát a Tízparancsolatról, ami nagy hatással volt rám.”

„Tudtam, hogy keresztény akarok lenni. De nem sok keresztényt ismertem. A suliban senki sem volt keresztény, egy srácot kivéve, aki valami félig keresztény szektához tartozott. Viszont kölcsönadott nekem egy bibliát. Anyukám révén ismertem pár embert egy protestáns gyülekezetből; elkezdtem oda járni. A zene nagy hatással volt rám.”

„Azóta rendszeresen járok templomba. Vonzott a zene, az igehirdetés és a fogalmak, amikről hallottam: irgalom, kegyelem. Láttam a templomi újságban, hogy van katekézis, úgyhogy elmentem. Fél évvel később pedig azt mondtam, hogy meg akarok keresztelkedni, mert betöltöttem a 18. életévemet, és úgy gondoltam, ez megfelelő pillanat arra, hogy hivatalossá tegyem a kapcsolatomat az egyházzal” – mondja Teun Steeunhower.

Kick Hofman is a YouTube-előadásoknak és értelmiségieknek tulajdonítja megtérését. Legalábbis részben. Katolikus általános iskolába járt, de a középiskolában nagyjából agnosztikus lett. A YouTube azonban elgondolkodtatta. „Harmadéves egyetemistaként találtam néhány Jordan Peterson-előadást. Láttam, hogy mennyire tiszteli ezeket a hagyományokat, és hogy mennyi bölcsesség van ezekben.”

„Arra jutottam, hogy újra bele kellene néznem a Bibliába. Kipróbáltam egy bibliaolvasó alkalmazást, ami körülbelül másfél évig tartott. Aztán jött a világjárvány, és hirtelen rengeteg időm lett. Találtam néhány keresztény és katolikus csatornát, ahol apologetikai témákat tárgyaltak. Rátaláltam Aquinói Tamás öt útjára meg a Kalam kozmológiai érvekre, és nagyon meggyőzőnek tartottam.”

„Az egyetemi tanulmányaim is közelebb vittek a finomhangoltság érveihez. Az univerzumban bizonyos állandók olyanok, hogy kialakulhatott az élet, de ha ettől csak egy kicsit is eltérnének, az élet nem alakulhatott volna ki. Tehát az univerzum annyira finomhangolt, hogy létezhet egy Teremtő, aki tudta, mit csinál. A tudomány segített a megtérésemben.”

„Úgy gondoltam, hogy a kereszténység nemcsak javamra válik, hanem ésszerű is – hogy akár igaz is lehet. Olvastam az apostoli hagyományról és a pápaságról, és arra jutottam, hogy mindez teljesen ésszerű; így eltávolodtam a protestantizmustól, és közelebb kerültem a katolicizmushoz” –  fogalmaz Kick Hofman.

Chelsy Kuiper 2021 szeptemberében kezdte az Erasmus-programot. Az egyetemen ismerkedett meg Harvey-val, Cisco Haan bátyjával, aki hamar elmondta, hogy katolikus.

„Először valami gátat éreztem magamban. Aztán ahogy többet beszélgettünk, egyre jobban kezdtem tisztelni. Meg kell adni, nehéz kiállni az embernek a hite mellett, főleg manapság. Kezdtem kíváncsi lenni, és egyre több kérdést tettem fel a hitről. Egyszer megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni az Alpha kurzus nyílt napjára. Meglepett, hogy a felfogásom ellenére milyen kedvesen fogadtak. Ekkor még nem tudtam, hogy ki az Isten, nem tudtam, hogy létezik-e Isten, és lenyűgözött, hogy mennyire örülnek nekem. Elkezdtem járni.”

Cisco Haanst is a bátyja hívta meg Alpha kurzusra. „Fiatalkorom óta érdekel a politika. És a politikáról beszélgetve más ideológiák és a vallás is szóba kerül. Így kerültem először kapcsolatba a vallással mint társadalmi dinamikával. Aztán a bátyámmal elkezdtünk arról beszélgetni, hogy hiszünk-e Istenben. Megkérdezte, hogy van-e kedvem eljönni egy Alpha kurzus nyílt estjére. Úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm” – mondja Haans, hozzátéve, hogy az Alpha kurzus nagyon sokat segített a hit felfedezésében.

A pillanat

 „Egyre többször mentem misére – folytatja Haans. – Aztán a bátyám két éve megkeresztelkedett. Akkor kezdtem el komolyan gondolkodni, hogy hiszek-e. Nem egy konkrét pillanatban vált meggyőződésemmé, hogy katolikus akarok lenni. Hanem ahogy imádkozni kezdtem, és egyre többet tudtam meg a hitről, egyszer csak összeállt a dolog.”

 „A katolikus hit ésszerű. Olyan, mint egy puzzle. Kirakod, és azt hiszed, hogy befejezted, aztán rájössz még valamire. Először azt gondolod, hogy ‘nem, nem, már kiraktam, és ez nem illik bele’. De aztán látod, hogy ugyanaz a puzzle egyre nagyobb, s mégis mindig teljes egész. Még nem találtam olyat, ami ne illett volna bele vagy aminek ne lett volna értelme.”

 Chelsy Kuiper kisgyerekkorában elvesztette az édesanyját. „Azóta neheztelek Istenre. Azt hiszem, úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom Istennel. Valamiben azonban mégis hittem. Hiszen az univerzum csodaszépen van megalkotva, felépítve. De 15 éves koromban pogány kultuszt kezdtem gyakorolni, wiccát. Tetszett, mert úgy éreztem, hogy hatalmat kaptam. Kérhettem dolgokat, például szerencsét vagy védelmet. Voltak rituálék, amelyek biztonságérzetet adtak. De nagyon rossz hatásai is voltak. Voltak furcsaságok, és éreztem, hogy ez rossz.”

„Amikor aztán találkozni kezdtem Isten igéjével, és láttam, hogy milyen jól alkalmazható az életemre, akkor elkezdtem jobban megnyílni Isten felé. Aztán az egyik szentmisén – már nem igazán emlékszem, hogy mi hangzott el – annyira megérintődtem, hogy utána ki kellett mennem a mosdóba sírni. Bizonyossággal éreztem, hogy Isten létezik, én pedig annyira rosszul viselkedtem. Mélyen átéltem annak tudatát, hogy Isten létezik, és mindenestől szeret engem. Csodálatos tudni, hogy szeret, de nagyon fáj, hogy nem voltam képes viszontszeretni őt. De ezért döntöttem úgy, hogy Isten gyermeke leszek. Tudtam, hogy Isten létezik. Szeret. Ő az én Atyám. Ezért akartam a gyermeke lenni és megkeresztelkedni.”

Kick Hofman, miután előadásokat és katolikus csatornákat nézett a YouTube-on, elkezdett misére járni. „Mise után néhányan köszöntek, és behívtak egy összejövetelre, ahol a mise részeiről beszélgettek, és szentek tanúságtételeit olvasták fel. Nagyon tetszett, úgyhogy maradtam, és a következő héten újra elmentem.”

„Kicsit olyan volt, mint Pascal tétele: ha 50-50% az esély, és nem tudod, melyik az igaz, kezdj el keresztényként élni, és megtudod. Nos, mit csinál egy keresztény? Templomba jár és imádkozik. Elkezdtem hát imádkozni. Az imádságban hatalmas béke töltött el. A fejem azt mondta, hogy mindez valószínűleg igaz, a szívem pedig nagyon mélyen érezte, hogy igaz. 2021 karácsonya körül azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy meg akarok keresztelkedni” – idézi fel Hofman.

Steeunhower gépészmérnöknek tanult, de áttért a teológiára. Tekintélyt keresve a református teológia alapdokumentumaihoz fordult. Ám megingott, amikor ott azt olvasta, hogy a templomban nincs helye a művészetnek. Mozart Requiemjének szépségétől lenyűgözve megfogalmazta, hogy „a művészet igenis segíthet a hitben. Nem tudtam tehát többé elfogadni a tekintélyforrásomat.”

„Sok YouTube-videót néztem, különösen Barron püspök ‘Word on Fire Show’ című műsorának szinte minden epizódját. 2021 októberében már elég gyorsan haladtam afelé, hogy a katolicizmust tegyem  ’alapértelmezetté’. Elolvastam Newman Apologia pro Vita Sua-ját, majd Kálvin Institutióit, és elegem lett Kálvinból – mondja nevetve. – Aztán elolvastam Aquinói Summájában az Istenről szóló értekezést, ami nagyon tetszett, különösen a predestinációról szóló rész.”

Steeunhower ekkor talált rá az utrechti Opus Dei-házra, ahol lenyűgözte az intellektuális légkör: csupa olyan ember lakott ott, akikel filozófiáról, teológiáról beszélgethetett. „Körülbelül egy évbe telt, mire kimondtam, hogy katolikus akarok lenni. Nagyszerű volt, hogy megtaláltam az Opus Dei-házat… Napi misénk van, elolvastam a Katekizmus kompendiumát, és lelki vezetést kaptam. Tudtam, hogy itt készek segíteni és válaszolni a kérdéseimre. És ezt sehol máshol nem találtam meg.”

Kihívások

Katolikussá lenni mindig kihívást jelent – Hollandiában, a Nyugat egyik legszekularizáltabb országában különösen.

„Nehéz látni, hogy olyan kevesen járnak templomba. Ha elmegyek, legfeljebb harmincan vannak, és szinte mindenki 60 év feletti, és mintha nem is érdekelné őket, hogy új arcok jelennek meg a templomban” – mondja Teun Steeunhower.

„Aki katolikussá válik, szembemegy a mai kultúrával. Iskolai éveim során egyetlen kereszténnyel találkoztam. Kicsit lehangoló tud lenni, hogy ilyen kevés keresztény van – folytatja. – De ebben a korba születtünk bele, ebből kell kivennünk a részünket.”

„Amikor otthon megtudták, hogy meg akarok keresztelkedni, azt mondták, ugye csak viccelsz – idézi fel Chelsy. – Az egyik nővérem azt hitte, valami szektába keveredtem… Ez némi aggodalmat keltett a családban. De aztán látta, hogy ugyanaz maradtam, és most már nem aggódik.”

„Nem fogom hagyni, hogy a szekularista világ elnyomja a hangomat. Az maradok, aki vagyok. Nem fogok kirekeszteni senkit azért, mert most már katolikus vagyok, és látom, hogy bűnös életet él, de biztatni sem fogom, és ha megkérdezi a véleményemet, nagyon őszinte leszek” – közli Kuiper.

„Nem vallásosan nevelkedtem, így ez kihívást jelent, mert másként láttam a világot – mondja Cisco Haans. – Nem könnyű elfogadnom az Egyház néhány tanítását, rászoknom a gyakori imádkozásra, a megbocsátásra stb. Ez egy folyamat, ami nem egy pillanat alatt megy végbe. Vannak barátaim, akik nem igazán fogadják el, hogy megkeresztelkedtem. Nem értik, miért lettem katolikus, és miért hiszek Istenben, mert mindjárt az Egyház botrányai jutnak eszükbe, és nem néznek ennél mélyebbre.”

„Az egyik bátyám megkérdezte, hogy megbolondultam-e, de a barátaim és a család részéről nem volt komolyabb elutasítás – meséli Kick Hofman. – A legtöbb barátom meglehetősen relativista módon vélekedik: ’Érdekes, de a te dolgod, te csinálod’. De azért nem könnyű. Az ateista és liberális nézetek teljesen áthatják a kultúránkat.”

A jövő

„Ha két éve megkérdezték volna, hogy katolikus vagyok-e, azt mondtam volna, dehogy. Most viszont már nagyon erős a hitem. Boldoggá tesz az Istennel való kapcsolatom, hatalmas békét kaptam” – vallja Chelsy Kuiper.

„Boldog vagyok, hogy sok katolikus barátom van. Nagyszerű, hogy van egy közösség” – mondja Kick Hofman.

 „A hitem az egész látásmódomat megváltoztatta. Megtérésem előtt úgy gondoltam, a tudomány eszköz arra, hogy feltérképezzük a világot. Most viszont úgy gondolom, a tudomány annak tanulmányozása, hogy milyen gyönyörű Isten teremtése” – teszi hozzá.

 „Azoknak, akik a katolicizmuson gondolkodnak, azt mondanám hogy kezdjenek imádkozni. Kezdd apró dolgokkal, nézz utána, és kezdd el megélni! Próbáld egy hétig komolyan venni, és szerintem rá fogsz jönni, hogy miért lenne érdemes katolikusnak lenned” – biztat Cisco Haans.

„A jövő sokszor komornak tűnik. Az emberek már nem hisznek. De az Egyház nem fog meghalni, csak kisebb lesz és erősebb hitű, és ebből indulva próbáljuk majd újraevangelizálni az országot – fogalmaz Hofman. – Kemény munka lesz, és sokáig fog tartani. De mindig van remény.”

párKatt.hu (Forrás: The Pillar) 

A képen Joseph Geelen, a Radboud Egyetem lelkésze, valamint Chelsy Kuiper és Cisco Haans a keresztelekedésük után, 2023. április 8-án Nijmegenben