Senki sem születik ateistának vagy szkeptikusnak (vagyis aki nem hisz abban, hogy az igazság megismerhető). Ezek gyártott szemléletmódok, amelyek nem annyira a gondolkodásból, mint inkább az életvitelből fakadnak. Ha nem úgy élünk, ahogyan gondolkodunk, hamarosan úgy kezdünk gondolkodni, ahogyan élünk. Tetteinkhez igazítjuk a felfogásunkat, s ez helytelen.
Hadd mondjam el egy angol ateista történetét. Egy időben a londoni Soho Square-en, a Szent Patrik plébánián szolgáltam. Egy vasárnap reggel misézni mentem. A templom főkapuján belépve látom, hogy egy fiatal nő áll az áldoztatórács előtt, és szónokol a híveknek.
– Nincs Isten! A világban túl sok a rossz! – magyarázta. – Az érvelés nem írhatja felül az értelmet! Isten létezését nem lehet bebizonyítani! Ezért esténként kijárok a Hyde Parkba, és istenellenes beszédeket mondok. Hitellenes szórólapokat is terjesztek országszerte.
Csak mondta a magáét, ám addigra odaértem az áldoztatórácshoz, és megszólítottam:
– Nagyon örülök, kisasszony, hogy hisz Isten létezésében.
– Maga ostoba! – vágott vissza. – Nem hiszek!
– Pedig úgy értettem, mintha épp az ellenkezőjét mondta volna. Tegyük fel, hogy esténként kijárnék a Hyde Parkba, és beszédet mondanék a húszlábú kísértetek és tíz kentaur ellen. Tegyük fel, hogy országszerte szórólapokat terjesztenék, amelyeken cáfolnám az efféle kísértetekbe és kentaurokba vetett hitet. Mi történne velem?
– Bolond volna, és becsuknák – felelte.
– Nos, ön ugyanabba a kategóriába sorolja Istent, mint ezeket a fantáziaszüleményeket, nemde? Miért volnék hát bolond, ha ezeket támadnám, ha ön nem bolond, amikor Istent támadja?
– Nem tudom – bizonytalanodott el. – Miért?
– Mert amikor ezeket a fantomokat támadom, nemlétező dolgokat támadok. Ön viszont, amikor Istent támadja, olyat támad, ami éppoly valóságos, mint egy kardszúrás vagy egy ölelés. Gondolja, hogy léteznének tilalmak, ha nem volna mit tiltani? Lenne cigarettaellenes rendelet, ha nem lenne cigaretta? Hogyan lehetne ateizmus, ha nem volna mi ellen „ateizálni”?
– Gyűlölöm magát!
– Kimondta a választ – feleltem.
Az ateizmus nem eszmerendszer, hanem a harag kiáltása.
Kétféle ateista létezik. Vannak egyszerű emberek, akik olvastak valami féltudományos szöveget, és arra jutottak, hogy nincs Isten. Mások harcos ateisták. Ők igazában nem tagadják Isten létezését, hanem kihívják, provokálják őt. Éppen Isten valósága menti meg őket a tébolytól. Isten valósága adja számukra a létező célpontot, amire gyűlöletüket zúdíthatják.
Christianae 