A közel-keleti tömeges vértanúságot, mint minden korábbit, a kereszténység történelmi jelentőségű terjedése fogja követni. Szent II. János Pál megjövendölte.
„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett” – mondta a kereszténység harmadik évezrede elé tekintve. „Az első évezred Egyháza a vértanúk véréből született (37). „Vajon nem így lesz-e a most kezdődő évszázadban, évezredben is?” (41)
Kétségkívül így lesz. A vértanúk vére mindig megújulást hoz, több okból is.
Egyrészt rávilágít, milyen döbbenetes a kontraszt a keresztény élet szépsége és Krisztus ellenségeinek gonoszsága között.
Az Iszlám Állam huszonegy egyiptomi áldozata közül tizenhárman az elszegényedett Al Aour településről származó keresztény munkások voltak. Életükről a CNN közöl cikket és videókat.
A 32 éves Hani Abdel Messihah négy gyermeket, három lányt és egy fiút hagyott hátra. Felesége „gyengéd, kedves” emberként emlékezik rá. „Mindannyiunkról gondoskodott. Sokszor megölelt, megcsókolt. Imádság volt mindenben, amit mondott.”
Juszef Sukri 24 évesen vállalt munkát Líbiában, a veszély ellenére. Azt mondta, nem fél, mert Isten vele van. Bátyja rendkívül tisztelte: „Úgy élt, ahogy meg van írva. Nem emlékszem, hogy bármit helytelenül tett volna.”
A hozzátartozók nagyon emberien jellemezték a vértanúvá lett keresztényeket: „nagyon kedves volt”, „könnyen zavarba jött”, „akkor volt legboldogabb, ha együtt lehetett a családjával, a gyerekeivel.”
Történetükben az első évezred vértanúinak élete visszhangzik: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”
Mennyire más világ ez, mint az Iszlám Államé, melynek szóvivője szeptemberben arra buzdította valamennyi követőjét, hogy keressen valakit, aki más vallást követ, és „zúzza szét a fejét kővel, szúrja le késsel, üsse el autóval, taszítsa le egy magaslatról, fojtsa meg vagy mérgezze meg.”
A vértanúk legfőbb tette ez: megmutatják a világnak, hogy a szeretet népe vagyunk, a gyűlölettel szemben. Ebben a küzdelemben mindig a szereteté a végső győzelem.
A vértanúság ugyanakkor közvetlenül erősíti Krisztus követőit. Az egyháztörténelem legnagyobb botrányával, a keresztények megosztottságával szemben a leghatékonyabb erő a vértanúk szenvedése. „Csak azért gyilkolták meg őket, mert keresztények.” „Legyenek katolikusok, ortodoxok, koptok, lutheránusok, nem számít: keresztények! A vér ugyanaz. A vér megvallja Krisztust” – mondta az egyiptomi vértanúkról Ferenc pápa.
Ráeszmélünk végre, hogy a kereszt lábánál egymás mellé tudunk állni. A kereszt a végső oka annak, hogy – Tertullianus szavaival – „a vértanúk vére a kereszténység magvetése”. A kereszt logikája: az áldozat növeli a hitet, a reményt és a szeretetet. Amikor testvéreink életüket adják a hitért, bennünk is megerősödik a hithez való ragaszkodás. A Közel-Kelet is meg fogja tanulni ezt, mint ahogy a kommunisták is rájöttek, amikor megpróbálták kiirtani a hitet Közép- és Kelet-Európában.
Az egyiptomi vértanúk hősies tanúságtételének máris érezhető a hatása. Juszef Sukri bátyja, a 27 éves Senuda megnézte az öccse vértanúságát rögzítő videót. Elmondja: látta, hogy erőt kapott az utolsó pillanatokban, és „mennyei ragyogás volt az arcán, még azután is, hogy lefejezték. Ez vigasztalt.” Mina Aziz bátyja számára is megerősítő volt a videó: „Az utolsó pillanatban Jézus neve volt az ajkukon. A vértanúság pillanatában így fohászkodtak: ‘Istenünk, irgalmazz nekünk!’ Az egész falu büszke rájuk.”
Az egész Egyház büszke rájuk. Tanúságtételük nem fog veszendőbe menni. Áldozatuk nyomán erősebb lesz, feltámad az Egyház. Újra megmutatjuk a világnak, hogy a szeretet erősebb, mint a halál.
párKatt.hu
Christianae 