Hogyan ismer Isten? Nem úgy, mint mi. Mi úgy szerzünk ismeretet, hogy ránézünk a dolgokra. Isten úgy ismer mindent, hogy önmagára néz.
Halvány fogalmat alkothatunk Isten tudásáról, ha egy építészre gondolunk. Az építész, mielőtt felépülne a ház, meg tudja mondani a méretét, arányait, helyét, magasságát, a liftek számát. Honnan tudja mindezt előre? Onnan, hogy ő tervezte meg, hogyan épüljön fel.
Isten nemcsak a világ felépülésének, hanem magának a világ létének oka. Az építész saját elméjébe tekintve átlátja, amit tervezett; a költő elméjében ismeri verseit; ugyanígy Isten önmagára tekintve ismer mindent.
Nincs szüksége rá, hogy megvárja, míg valamit véghezviszel; tudja, mit cselekszel. Nem úgy történik, hogy látja a kisfiút, amint belenyúl a süteményesdobozba, és ebből rájön, hogy csenni készül. Isten szeme előtt minden pőrén, tárva-nyitva áll. Nem úgy történik, hogy letekint az elsőbálozó lányra, aztán öt éven át izgul, hogy talál-e egy fiút. Istenben nincsen jövő. Istenben nincsen múlt. Csakis a jelen.
Egy példa annak érzékeltetésére, hogy milyen lehet Isten tudása. Tegyük fel, hogy temetőben sétálsz, ahol egy család leszármazottainak a sírköveit látod. Az elsőn a felirat: Ezekiel Hingenbotham, meghalt 1938-ban. Továbbsétálva meglátod a következőt: Hiram Hingenbotham, meghalt 1903-ban. Néhány lépéssel arrébb: Nahum Hingenbotham, meghalt 1883-ban. Még tovább: Reginald Hingenbotham, meghalt 1861-ben. A sírkövek egymást követő eseményekre utalnak, amelyek adott helyen és időpontban történtek. Most tegyük fel, hogy repülővel haladsz át a temető fölött. Ekkor egyszerre látnád valamennyi sírkövet. Így láthatja a történelmet az, aki kívül van az időn.
Vagy képzelj el egy filmtekercset, amelyen egy teljes film kockáit rögzítették. Ha a tekercsnek volna tudata, az egész történetet ismerné. Ha viszont te vagy én szeretnénk megismerni azt, meg kellene várnunk, míg az utolsó filmkocka is lepörög a vásznon. Mi csak egymás után látnánk meg az eseményeket, amelyeket a filmtekercs egyszerre ismer.
Isten tudása is ilyen. Mindent tud, ő a Teremtő. Ez azt jelenti, hogy a világon minden az isteni Elmében létező terv nyomán keletkezett. Nézz meg egy hidat, szobrot, festményt vagy épületet! Mielőtt bármelyik létrejött volna, a tervezője agyában már létezett. Ugyanígy nincs a világon egyetlen fa, virág, madár vagy rovar, amely valamiképpen meg ne felelne egy gondolatnak, amely az isteni Elmében létezik. A gondolat anyagba „csomagolódott”. Az emberi tudás, a tudomány pedig azon munkálkodik, hogy kicsomagolja az anyagot és megfejtse Isten gondolatait. Isten belehelyezte a gondolatait a dolgokba, ezért vagyunk bizonyosak benne, hogy a kozmosz racionális és célszerű. Ezért létezhet a tudomány.
Christianae 