A hatvanéves Robin Beck harmincöt év alatt tizenkét homoszexuális kapcsolatban élt. Hat éve lett katolikus. 2012-ben megjelent könyve szívszorító vallomás arról, hogyan tette tönkre életét az aktív homoszexualitás, és hogyan szabadult meg tőle megtérése által.
Robin Beck szülei mindketten alkoholisták voltak. Kisgyermekként sokszor végignézte, amint apja dührohamaiban bántalmazza anyját. Rettegett tőle. Anyjának is csupán egyetlen ölelésére emlékszik, hároméves korából. Egész gyermekkorában ez volt az egyetlen pillanat, amikor „biztonságban és boldognak” érezte magát. Hétéves volt, amikor apja végleg elhagyta a családot.
Középiskolás korában egy férfi zenetanár felismerte énektehetségét. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott vele, szinte saját lányaként kezelte. Érettségi után azonban a kapcsolat meglazult, és Robin úgy érezte, becsapták. Megfogadta, hogy soha többé nem enged be férfit a szívébe.
A hit gyermekkora óta sokat jelentett számára; egy protestáns felekezet istentiszteleteire járt. 19 évesen bekerült egy karizmatikus imacsoportba, ahol mély barátságot kötött egy nővel. Hamarosan testi kapcsolat szövődött közöttük, ami hét hónapig tartott. Robin romokban hevert. Egy tanárnőjétől kért tanácsot. Bizalmas barátság, majd néhány hónap alatt intim közelség alakult ki köztük. Éveken át együtt jártak egy homoszexuálisok által látogatott gyülekezetbe. Robin szerint végül saját bizonytalansága, birtoklásvágya és féltékenysége okozta az eltávolodást és a fájó szakítást.
Következő barátnője meggyőzte, hogy egészen biztosan igazi homoszexuális. Amikor ez a kapcsolat is véget ért, Robin elindult a lejtőn. Egyik leszbikus kapcsolat követte a másikat, sokszor átfedéssel, nehogy egyetlen pillanatig is egyedül, szeretet nélkül maradjon. „Minden alkalommal biztos voltam benne, hogy végre megtaláltam az igazi társamat. Ám egy év sem telt bele, és megint nyomorultul éreztem magam. Magam sem értettem, mi az ördögöt csinálok, és befejeztem. Mindig abban reménykedtem, hogy találok egy stabil, szerető, gondoskodó nőt, aki meggyógyítja a szívemet – vagyis édesanyára vágytam, akim sohasem volt” – írja önéletrajzában.
Olthatatlan szeretetéhsége 46 évesen egy férjes családanyával hozta össze. Ez volt a tizenegyedik kapcsolata. Amikor az asszony kilépett belőle, Robin teljesen összetört. Tizenegy kisiklott kapcsolatán végigtekintve zokogva fohászkodott: „Istenem, mondd, hogy nem ez a romhalmaz az életem!”
Hamvazószerda közeledett; hirtelen ötlettől vezérelve katolikus misén vett részt, és kiment hamvazkodni. Miközben megjelölték homlokát és elhangzott, hogy „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”, megérezte Isten jelenlétét a szívében. Attól kezdve minden vasárnap ott volt a szentmisén. Megmagyarázhatatlan vonzódást érzett a fehér Ostya iránt, amelyet a pap Krisztus Testének nevezett.
Továbbra sem fogadta el azonban, hogy a homoszexualitás rossz. Úgy vélte, csak ő nem tud boldog homoszexuális kapcsolatot létesíteni. Még egy nő lépett be az életébe. Újjáéledt a remény, hogy ezúttal sikerül életre szóló, elkötelezett kapcsolatot teremtenie. Ám „ami két éven át csodálatos barátságnak indult, egy csapásra romba dőlt, amikor átléptük azt a határt, amelyre Isten azt mondta: ‘ne lépd át!’ Ez a kapcsolat is gyakorlatilag egyik napról a másikra értelmét vesztette és tönkrement, akárcsak az előző tizenegy.”
Robin ekkor teljesen összeomlott. Istenhez kiáltott segítségért, és elfogadta segítő erejét. Elfogadta, hogy nincs boldog homoszexuális kapcsolat, és elhatározta, hogy attól a naptól kezdve a nemiség területén Isten szavát követi. Mindez hat éve történt, 54. születésnapja hétvégéjén. „Keserves volt az a hétvége. Hálás vagyok, hogy elég keserves ahhoz, hogy észre térítsen (és térdre kényszerítsen). Elhagytam a homoszexuális életformát, és soha egyetlen pillanatra sem merült fel bennem, hogy visszatérjek hozzá” – írja.
A felkészülést követően Robint 2010 húsvétján fogadta be a katolikus egyház. Nemrég ünnepelte ötödik évfordulóját annak, hogy „győzelemben jár”. „A csoda az, hogy öt éve boldog vagyok, hogy Isten számára fontos „valaki” vagyok. Boldog vagyok, hogy mindennap egyedül ébredek, és azzal az örömmel ébredek, hogy végre megfelelő kapcsolatom van Istennel. Az egyedüllétben egyedül Isten ámulatos kegyelme tart meg. Ez a csoda.”
LifeSiteNews/christianae.wordpress.com
Kapcsolódó:
LMBTQ linkgyűjtemény
Homoszexualitás belülről, ma már katolikus szemmel – Interjú Robin Beckkel
Robin Beck angol nyelvű előadása a YouTube-on
Christianae 