Tények és tévedések a Guadalupei Szűzanya-képpel kapcsolatban

A mindmáig ismeretlen módon keletkezett képről sokféle információ kering.
Mi igaz, mi nem?

h9924

1531 decemberében a Szűzanya megjelent egy Juan Diego nevű mexikói indiánnak, és a képe csodálatos módon rögzült a férfi köpenyén. Történelmi tény, hogy hamarosan székesegyház épült a találkozás helyén, és nyolc év leforgása alatt közel kilencmillió indián keresztelkedett meg. Az épen maradt ruhadarabot (tilma) és a kegyképet évente zarándokok milliói látogatják a guadalupei bazilikában. A különleges esemény bővebb ismertetése itt olvasható.

2009 augusztusában az arizonai Phoenixben szakértők részvételével nemzetközi konferenciát tartottak a csodás eredetű Guadalupei Szűzanya-képről az amerikai Kolumbusz Lovagok szervezésében. Az 1880 óta működő nemzetközi katolikus karitatív szervezet az első mexikói „Guadalupe tanács” megalakulása (1905) óta egyik fő céljának tekinti a Guadalupei Szűzanya tiszteletének előmozdítását. 2009-es konferenciájukhoz kapcsolódóan állították össze a következő listát, amelyben egyházilag jóváhagyott elemzések és kutatások eredményei alapján értékelik a különleges képről elterjedt információk hitelességét:

Állítás: A tudósok megállapították, hogy Mária szemében megvan az élő szemre jellemző fénytörés hármas hatása.
Igaz.
Mexikói szemész szakemberek (dr. Manuel Torroella, dr. Enrique Graue, dr. Rafael Torrija, dr. Jorge Antonio Escalante) fedezték fel, hogy a Szűzanya szemében olyan visszatükröződések láthatók, mint egy élő ember szemében.

Állítás: Mária szemében tizenhárom kis alak tükröződik, köztük Zumárraga püspök és Juan Diego.
Igaz.
Mind a tizenhárom alak megjelenik mindkét szemben, és számítógépes digitalizáció segítségével megállapították, hogy a szemekben visszatükröződő két kép teljesen egybevág (Vö. Jose Aste Tönsmann, El secreto de sus ojos, Ed. Contenidos de Formación Integral, Mexico 2003. Uő: Los ojos de la Virgen de Guadalupe, Ed. Diana, Mexico 1981).

Állítás: Zumárraga püspök Mária szemében visszatükröződő képét digitálisan felnagyították, és a püspök szemében láthatóvá vált a köpenyét kitáró Juan Diego képmása.
Nem igaz.
Juan Diego alakja is tükröződik a Szűzanya szemében, mégpedig azzal a mozdulattal, amellyel kitárja köpenyét a püspök előtt. Képe azonban a Szűzanya szemében tükröződik (melynek átmérője mindössze 7-8 mm), nem pedig Zumárraga püspök visszatükröződő képének a szemében. A püspök képét nem nagyították fel, így nem bizonyítható, hogy szemében bármilyen kép tükröződne.

Állítás: Guadalupe az őslakók nyelvén annyit jelent, mint „eltiporni a kígyó fejét”.
Nem igaz.
A Guadalupe arab eredetű szó. Az Ibériai-félsziget nyolc évszázados arab megszállása alatt sok arab szó került a spanyol nyelvbe; ilyen az arab Wadi al Lub kifejezésből eredő Guadalupe is, melynek jelentése „kavicsos folyómeder”. Az Ibériai-félszigeten kolostor is viselte ezt a nevet: Monasterio de Guadalupe de Extremadura. A Guadalupei megnevezés pontosan megfelel a Szűzanya küldetésének: az élő víz maga Jézus, a „folyómeder” pedig az, aki hordozza és hozzá vezet.

Állítás: A spanyol misszionáriusok el akarták hagyni a Guadalupe nevet a Guadalupei Szűzanya nevéből.
Igaz.
Több történeti dokumentum tanúsítja, hogy a spanyol ferencesek nem akarták Guadalupeinek nevezni a Tepeyac-dombon megjelent Szűzanyát, és igyekeztek megváltoztatni az elnevezést.

Állítás: A kép a Jelenések könyvének jeleneteit ábrázolja.
Igaz.
Konkrétan a Jelenések könyve 12,1-2-ben leírt jelenetet: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.”

Állítás: A tilma hőmérséklete állandóan 37°C.
Nincs bizonyítva.

Állítás: A tilma, amelyen a kép látható, maguey(amerikai aloe)-rostból készült.
Nem igaz.
A tilma, az őslakosok korabeli köpenyszerű ruhadarabja ixtle-növényből származó agave popotule-rostokból készült.

Állítás: 10 cm távolságból nem látszanak a színek a képen.
Nem igaz.
A színek nemcsak a képen, hanem a tilma anyagának hátoldalán is jól látszanak.

Állítás: Egy lézeres vizsgálat kimutatta, hogy a kép nem a tilmán van, hanem kevesebb mint egy milliméterrel a szövet fölött lebeg.
Nem igaz. 
Ilyen vizsgálatot sohasem végeztek. A kép színei nemcsak hogy a szöveten vannak, hanem a hátoldalára is átütnek.
Ez egyébként azt mutatja, hogy a tilma anyaga nem igazán alkalmas ilyen színezésre, főleg előkészítés nélkül. Az anyag itt-ott lyukas, hibás, közepén végig varrás húzódik, maga a szövet pedig olyan, hogy a színek átütnek a hátoldalra.
Érdekes azonban, hogy a kép „felhasználja” ezeket a hibákat. Egyes lyukak például árnyékként hatnak, a cérnacsomók pedig kiemelnek bizonyos vonásokat, például az alsó ajkat a Szűzanya arcán.

Állítás: Egyszer bomba robbant a tilma előtt, de nem okozott kárt benne.
Igaz.
1921. november 14-én Luciano Perez Carpio, az elnöki magántitkárság alkalmazottja civilruhás katonák kíséretében robbanószerkezetet helyezett el a guadalupei bazilikában, a Szűzanya kegyképe előtt. A detonáció egy kilométer távolságra hallatszott, hatására meghajlottak a bronz gyertyatartók és a feszület az oltáron, a képnek azonban semmi baja nem lett. (Vö. Eduardo Chavez San La Iglesia de México entre dictaduras, revoluciones y persecuciones chez,, Ed. Porrúa , Mexico 1998, pp. 165-166). A bronzfeszület jelenleg is megtekinthető a bazilikában.

Állítás: Egy orvos sztetoszkóppal szívhangot hallott a Mária hasán körülfutó szalag alatt.
Nem igaz.
Nem történt ilyen vizsgálat, melyben Mária méhében szívhangot kerestek volna. Az viszont, hogy a Szűzanya a képen szalagot visel, csakugyan arra utal, hogy várandós (spanyolul cinta=szalag, encinta=várandós, azaz szalagot viselő).

Állítás: A vizsgálatok nem tudták kideríteni a kép színezésének eredetét.
Igaz.
A színezés eredete mindmáig ismeretlen. Nincsenek kimutatható ecsetnyomok, és nincs elfogadott válasz arra, hogyan került a kép az anyagra.
1756-ban megjelent Maravilla Americana című könyvében a neves mexikói festő, Miguel Cabrera úgy vélte, hogy a kép többféle technikával készült (olaj, tempera, vízfesték). Állítására azonban nincs meggyőző bizonyíték, sőt mint említettük, még ecsetnyomok sincsenek.
A kép érdekes részlete, hogy a Szűzanya cipőjének nincs színe, ott maga a szövet látszik.

Állítás: Egyszer elkészítették a kép másolatát egy hasonló, magueyrostból szőtt anyagon, ami néhány évtized alatt szétfoszlott.
Igaz, bár némi pontosításra szorul.
Mint említettük, a szövet nem maguey-, hanem agavé(ixtle)rostból készült.
1787-ben dr. Jose Ignacio Bartolache két hű másolatot készített a képről. Mindkettőt Tepeyacban helyezte el, az egyiket egy El Pocito nevű épületben, a másikat a Guadalupei Szűzanya szentélyében. Tíz éven belül mindkét másolat tönkrement, ami az eredeti kép évszázados fennmaradásának rendkívüliségét igazolja (vö. Jose Ignacio Bartolache y Diaz de Posadas, Manifiesto Satisfactorio u Opúsculo Guadalupano, In Ernesto de la Torre Villar and Ramiro Navarro de Anda, Testimonios Históricos Guadalupanos, Ed. FCE, Mexico 1982).

Állítás: Az 1700-as években véletlenül sav ömlött a szövetre, és a károsodás 30 nap alatt csodálatosan eltűnt.
Félig igaz.
1785-ben véletlenül salétromsav ömlött a kép bal felére. Harmincöt évvel később, 1820-ban az esetről hitelesített jegyzőkönyv készült, amelyben azt írták, hogy az anyag egyáltalán nem károsodott. A szövetnek főleg a hátoldalán ma csupán egy halvány folt látszik.
Az az állítás tehát, hogy a károsodás 30 nap alatt csodálatosan eltűnt, nem helytálló; így is megdöbbentő azonban, hogy a sav sem a képben, sem a szövetben nem okozott jelentősebb kárt (vö. Instrumento Jurídico sobre el agua fuerte que se derramó, casualmente, hace muchos anos, sobre el Sagrado lienzo de la portentosa Imagen de N. Sra. de Guadalupe de México, 1820, AHBG, Correspondencia con el Supremo Gobierno, Caja 3, Exp. 54).

párKatt.hu

Advertisements