Lehet barátság keresztény férfi és nő között?

A kérdés igazi puskaporos hordó. Legtöbben úgy reagálnak, mintha már a kérdésfeltevés is ellenkezne a józan ésszel. A lelkes igenlők ugyanannyi érvet sorakoztathatnak fel, mint a hevesen tiltakozók. Különböző szentírási részekre hivatkozva különböző válaszok születnek.

g9897

Létezhet-e hát barátság keresztény férfi és nő között?

Először is, többféle férfi-női baráti kapcsolatot érdemes megkülönböztetnünk:

• egyedülálló nő és nős férfi
• férjes asszony és egyedülálló férfi
• férjes asszony és nős férfi
• egyedülálló nő és egyedülálló férfi

Milyenek ezek a barátságok? Legyenek-e? Isten ellen valók, vagy éppen ezekből épül Krisztus Teste? Nyilvánvalóan elfogadhatatlanok, vagy éppen hogy nélkülözhetetlenek egy jó egyházi közösségben?

A Szentírás alapján úgy tűnik, férfi-nő viszonylatban még fontosabb az a folyamat, amely minden új barátság kibontakozásakor öntudatlanul lejátszódik bennünk:

1. mérlegeljük a kockázatokat: felmérjük, hogy nem káros-e számunkra a kapcsolat, vagy nem ellenkezik-e Isten akaratával;

2. ha nem, akkor szeretettel meghúzunk bizonyos határokat, hogy a kapcsolat a lehető leggazdagítóbb legyen;

3. végül Krisztus iránti hálával élvezzük a barátság gyümölcseit.

Fontos felismernünk, hogy minden egyes férfi-nő barátság indulására a körülményeknek, az élethelyzetnek megfelelően kell igent vagy nemet mondanunk. Ki kell számítanunk „a költséget, vajon futja-e a befejezésig” (Lk 14,28). Van-e bennünk elég önfegyelem és bölcsesség? Tudjuk-e, hogy milyen kockázatokkal jár egy ilyen barátság?


A férfi és nő közötti barátság elkerülhetetlen kockázatai

1. A viszonzatlan érzelmek kockázata

Az egyik fél szándéka teljesen ártatlan, baráti, és a másik beleszeret. Ha az egyik fél házas, akkor ennek a barátságnak azonnal véget kell vetniük.

Ám egyedülállók között sem veszélytelen a dolog. A férfi-nő barátságban mindig ott lebeg a kínos helyzet, a konfliktus, a csalódás lehetősége. Az egyik ábrándozik, hogy „hátha lesz belőle valami”, miközben a másikban ez fel sem merül. „A barátság területén járunk” – mondják, de könnyen lehet, hogy az izgalmas és örömteli barátságot a mélyben a vágy hevíti, amit talán éppen a motivációk különbözősége fűt.

Akár bennünk ég a vágy, akár a másikban, legyünk magunkhoz őszinték: csakugyan mindketten ugyanazt várjuk ettől a barátságtól? Ha erre a kérdésre nem válaszolunk magunknak őszintén, azért valakinek előbb vagy utóbb súlyos árat kell fizetnie.

2. A szexuális kísértés kockázata

Hatalmas elvakultság és veszélyes tévedés, ha azzal a naiv elképzeléssel megyünk bele egy férfi-nő kapcsolatba, hogy az ugyanolyan, mint az azonos neműekkel való kapcsolat. Nem ugyanolyan! Az egyházon belül is tragikus és fájdalmas esetek sora igazolja, hogy egy-egy viszony milyen finoman, sokszor ártatlanul indul, és iszonyú tragédiával végződik.

Két ellentétes nemű személy négyszemközti találkozásai nyomán természetszerűen olyan intimitás alakul ki, ami romantikus kapcsolathoz vezet. Rossz hozzáállás, ha azt állítjuk: „Mi semmi olyat nem teszünk. Nem kell aggódni. Köztünk egészen másról van szó.”

A paráznaság bűne szinte mindig hirtelen történik. (Péld 6,12; 14-15) Mindig meglepetésként ér. Mindig ártatlan mosollyal lép be az ajtón. Vagy vezet valakinek az ajtajához. A kanapéjához.

A szexuális bűn szikrája egy centiméteren, egy pillantáson múlhat. Őszintén, ismételten meg kell kérdeznünk magunktól: nem olyan a kapcsolatunk, mint az erdei tűzgyújtás, amiből tűzvész lehet? Ha nem feszélyez a meghittség, akkor könnyen lángra lobbanhat.

3. A házasság megromlásának kockázata

Általában az egyedülállót tesszük felelőssé: ő a csábító, a házasfél csak az ő kéjvágyának áldozata. Pedig a kísértés gyakran fordítva, a házasféltől indul az egyedülálló felé (pl. József és Potifárné történetében: Ter 39,11-18)

Fontos, hogy ne idealizáljuk a házas életállapotot, mintha védettebb lenne a másiknál. Lássuk világosan az emberi tényezőt, amely képes rá, hogy megbontsa a házastársi szövetséget.

Néhány kérdés a diagnózishoz:

• Szoktunk kettesben együtt lenni?
• A találkozásaink egyre meghittebbek (különösen a helyszín)?
• Szoktunk panaszkodni egymásnak a házasságunkról vagy a szerelmi életünkről?
• Szoktunk privátban üzeneteket váltani?
• Előfordul, hogy sokszor gondolok az illetőre, vagy arról ábrándozom, milyen lenne vele élni?
• Előfordul, hogy elnézek magamnak egy-egy intim szituációt, ami egyébként nem volna helyénvaló?

Miután átgondoltuk és mérlegeltük a férfi és nő közötti barátság kockázatait, feltehetjük a kérdést: csökkenthetők-e ezek a kockázatok? Megvédhet-e a veszélyes következményektől az alázat, az őszinteség, a közösség és a felelősségvállalás, hogy örömmel élvezhessük mindazt a jót, ami egy ilyen barátságból származhat?


A férfi-nő kapcsolat lehetséges hozadékai

1. Isten értékeli a megfelelő határokat

Minden közeli kapcsolat a megfelelő határok között működik jól; ezeket a kapcsolat fajtája határozza meg. Ahányféle baráti kapcsolat létezik férfi és nő között, annyiféle módja lehet annak, hogy helyesen húzzuk meg a határokat. A lényeg azonban az, hogy határokra szükség van.

Érdemes kerülni többek között:

• a privát szöveges üzenetváltásokat (mindig lássa a házastárs vagy egy hívő jóbarát)
• a privát vagy titkos találkozókat
• az illető(k) házasságának vagy szerelmi életének hosszas megbeszélését.

A bölcsesség azt kívánja, hogy bizonyos dolgokra nemet mondjunk. Így őrizhetjük meg lelkünk épségét, ami az életre vezet – szemben a felelőtlen lazasággal, ami bűnbe visz.

2. Isten értékeli a világos beszédet

Megfordítva: a bűn a kétértelműség talaján tenyészik. Legyünk hát őszinték önmagunkhoz: mi mozgat valójában? Mi késztet arra, hogy ezt a barátságot ápoljuk? Az, hogy jólesik a figyelem, amit a házastársunktól vagy a jövendőbelitől nem kapunk meg? Vagy a bizsergető érzés, hogy kicsit mintha tilosban járnánk?

Istennek tetszik, ha őszintén feltárjuk, ami a szívünkben van. Ügyeljünk, hogy szándékainkat és motivációinkat vizsgálva be ne csapjuk saját magunkat!

Ha őszinték vagyunk a szándékainkat illetően, világosan fogalmazzuk meg azokat! Miért tartunk barátságot: hogy egy feladat végrehajtásában együttműködjünk, hogy közös szabadidős tevékenységet végezzünk, hogy az egyházat szolgáljuk? Adjunk egyetlen választ, és minden más érintkezést tekintsük úgy, mint ami kívül esik a felállított határokon!

3. Isten értékeli a megtartó közösséget

A keresztény közösségben születő férfi-nő barátságokban az a szent szeretetkapcsolat jelenik meg, amit Isten kemény küzdelem árán szerzett meg számunkra Krisztusban (Gal 3,28), különösen ha a biztonság kedvéért másokat is belevonunk.

Mindazzal, amit a határok felállításáért és a tisztánlátásért teszünk, tiszteletben tartjuk és egyúttal életre keltjük ezt az ajándékot. Törékeny ajándékról van szó, amely elvi alapon nem tiltható, azonban csakis akkor megengedhető Isten népe körében, ha mindkét fél kellő tisztánlátással és tudatossággal vesz részt benne – mindkettejük védelmében.

Miért ne lehetnénk barátok?

„’Minden szabad’, de nem minden szolgál javunkra” (1Kor 10,23). Ami egyeseknek jó, nem mindenkinek használ, sőt lehet, hogy kárukra válik. Attól, hogy egy-egy férfi és nő szép és szent férfi-nő barátságot képes megélni, nem biztos, hogy ez másoknál is működik. Az pedig, hogy minden férfi és minden nő esetében lehetséges, ostoba és veszélyes állítás volna.

Ám ha mérlegeltük a kockázatokat és megteremtettük a megfelelő feltételeket, akkor tiszta lelkiismerettel kérhetjük Istent, hogy áldja meg az ellentétes neműekkel való baráti kapcsolatainkat. Ennek a bizalomnak érett, hitben élt élet az alapja: ”Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja” (Gal 6,7).

A lehetőség azonban rendelkezésünkre áll. És sok szépséget tartogat. S mint minden, ami szép, gondos türelmet, alázatot, önzetlenséget, őszinteséget és önkontrollt kíván.

Pál apostol arra biztat, hogy „éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban” (Róm 13,13). Érdekes, hogy a szexuális kicsapongással a nappal világosságát és tisztességét állítja szembe.

Ha nem privátban váltunk üzeneteket, ha nem lopva találkozunk, ha nincs takargatnivalónk, ha a találkozásainkat nem nyálazza kétértelműség, akkor olyan tiszta, baráti férfi-nő kapcsolatok részesei lehetünk, amelyeket kegyelemben és igazságban megélve nyilvánosan vállalhatunk és ajánlhatunk.

„Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr” (Lev 19,18). Ezt a parancsot a férfi-nő kapcsolatra vonatkozóan semmiféle farizeusi parancs nem írhatja felül; de azt sem engedhetjük, hogy a „bárkinek bármit szabad” elve elhomályosítsa.

Férfi és nő barátsága Istennek tetsző, de csak akkor, ha ez a kapcsolat valami igazat és jót mond el róla a világnak (Jn 13,35). Férfiak és nők, legyünk bölcsek, feddhetetlenek, és legyünk barátok Krisztusban!

párKatt.hu (Paul Maxwell nyomán)