Miért másokkal történnek a csodák? – Exkluzív interjú Kis Szent Terézzel

Christianae: Kedves Teréz, első kérdésünk a csodákra vonatkozik: 

g9930

Chr: Miért tapasztalja sok elkötelezett hívő ember úgy, hogy miközben nehézségeken megy keresztül, vele nem történnek olyan nagy csodák, mint másokkal, akik esetleg távolabb vannak Istentől?

Kis Szent Teréz:  Az Úr „azoknak, akiknek a hite egyenlő nagyságú egy mustármaggal, megadja a csodát és áthelyezi a hegyeket, hogy az annyira kicsiny hitet megerősítse, de bizalmasai, Édesanyja számára nem tesz csodákat addig, amíg hitüket próbára nem tette. Nem hagyta-e meghalni Lázárt, jóllehet Márta és Mária megüzenték neki, hogy beteg? A kánai menyegzőn, mikor a Szent Szűz kérte Jézust, hogy segítsen a ház urán, nem azt felelte-e neki, hogy még nem jött el az ő órája? De a megpróbáltatás után, micsoda jutalom! a víz borrá változik! Lázár feltámad!”

Chr: Eszerint Krisztus követői, ha a nehézségekben is hűségesen szolgálják az Urat, és figyelmesen várakoznak, idővel észreveszik életükben a csodás átváltozásokat, kenyérszaporításokat, feltámadásokat…
Ide kapcsolódik a második kérdés is: Tényleg csak az szeretheti Istent igazán, akinek nagy bűnöket bocsátott meg? Aki óvakodik a nagy bűnöktől, az csak kevésbé szeretheti Istent?

Teréz: „Úgy hallottam, hogy nem volt még olyan tiszta lélek, aki tudna úgy szeretni, mint a bűnbánó, ó, mennyire szeretném meghazudtolni ezeket a szavakat!”

Chr: Úgy tudjuk, te sohasem követtél el súlyos bűnt…

Teréz: „Csak a Jó Isten nagy irgalma óvott meg…! Beismerem, hogy Nélküle ugyanúgy lezuhantam volna, mint Mária Magdolna, és Urunk Simon farizeushoz intézett mélységes szavai nagyon édesen visszhangzanak a lelkemben…  Tudom: „akinek kevés bocsáttatik meg, kevéssé SZERET”, de azt is tudom, hogy Jézus nekem többet bocsátott meg, mint Szent Magdolnának, mert már előre megbocsátott, megakadályozva abban, hogy elessem. Ó, mennyire szeretném, ha meg tudnám magyarázni, amit érzek!”

Chr: Talán egy példával?

Teréz: „Íme egy példa, amely némileg ki fogja fejezni a gondolatomat. Felteszem, hogy egy ügyes orvosnak a fia kőbe botlik az úton, elesik, s zuhanás közben kezét-lábát töri. Apja rögtön odamegy hozzá, szeretettel felemeli, minden művészetét latba vetve gyógyítja sebeit s a fiú tökéletesen meggyógyul; hamarosan már hálálkodik neki. Ennek a gyermeknek kétségtelenül van oka arra, hogy szeresse apját!”

Chr: Ez lenne az az ember, aki súlyos bűnöket követett el. De mi van azzal, aki igyekszik jó lenni? Őt nem gyógyítja meg az apja, ezért nyilván kevésbé hálás.   

Teréz: „Most valami mást tételezek fel. Az apa, tudva, hogy kő van a fia útjában, előresiet s észrevétlenül elviszi onnan. Ez a fiú, apja előrelátó gyengédségének a tárgya, nem TUDVA, hogy az milyen szerencsétlenségtől mentette meg, bizonyára nem fog hálálkodni neki és kevésbé fogja szeretni, mintha meggyógyította volna…”

Chr: Valóban, ha nem gondol bele, mi mindent köszönhet az apjának, akkor minden jót természetesnek vesz.

Teréz: „de ha tudomást szerez róla, hogy micsoda veszélytől szabadult meg, vajon nem fogja-e sokkal jobban szeretni?”

Chr: De igen, bizonyosan.

Teréz: „Nos tehát, én vagyok ez a gyermek, egy olyan Atya előrelátó szeretetének a tárgya, aki nem az igazak, hanem a bűnösök megváltására küldte el Igéjét. Akarja, hogy szeressem, azért, mert megbocsátott nekem, nem sokat, hanem MINDENT. Nem várta meg, hogy nagyon szeressem, mint Mária Magdolna, hanem azt akarta, hogy TUDJAM, mennyire szeretett ő engem, kimondhatatlanul előrelátó szeretettel, avégből, hogy én most eszeveszetten szeressem őt!”

Chr: Vagyis azért tudod ennyire szeretni Istent, mert tudatosítottad szeretetének jeleit az életedben. Kedves Teréz, köszönjük, hogy megvilágítottad mindezt! Folytathatjuk valamikor a beszélgetést?

 Teréz csak mosolyog…

Christianae (Az idézetek forrása Kis Szent Teréz önéletrajza, Ecclesia/PPEK, 64. és 36. old.)