(Első rész) Isten úgy határozott, hogy olyan világot teremt, ahol létezik erkölcs és jellem. Ehhez szabadnak kellett teremtenie minket: fel kellett ruháznia a hatalommal, hogy igent vagy nemet mondhassunk és magunk irányíthassuk a sorsunkat.
A kőnek nincsenek erkölcsei, mert nincs szabadsága. A jeget nem ítéljük el, amiért melegben elolvad. Dicséret vagy elmarasztalás annak jár, aki saját akaratának ura. Azért oly nemesen szép a jellemed, amikor igent mondasz a jóra, mert mondhatnál nemet is.
Vajon főbenjáró vétke Istennek, hogy nem vegyületek fölött akart uralkodni? Ha pedig úgy döntött, hogy birodalmában ne az erő, hanem a szabadság uralkodjék, s ha azt tapasztaljuk, hogy alattvalói ellenszegülhetnek akaratának – szemben a csillagokkal vagy az atomokkal, amelyek ezt nem tehetik –, vajon nem azt bizonyítja-e ez, hogy talán azért adta meg az embernek az engedetlenség lehetőségét, hogy ezáltal értelmet és célt nyerjen a szabadon választott engedelmesség?
Ezzel magyarázható, hogy miért lehetséges a rossz. Az emberi szabadság velejárója. Az ember, aki szabadon választhatja a szeretetet, szabadon választhatja a gyűlöletet is. Aki szabadon választhatja az engedelmességet, szabadon választhatja a lázadást is. Az erény ebben a rendben csakis azokon a területeken lehetséges, ahol gonosz is lehet valaki. Csak olyan egyházban lehet szent az ember, ahol ördöggé is lehet.
Azt mondod: „Ha én lennék Isten, elpusztítanám a rosszat!” Csakhogy ezzel elpusztítanád az emberi szabadságot! Isten pedig nem pusztítja el a szabadságot. A földön sem akarunk zsarnokokat, hát még a mennyországban! Sokan vádolják Istent, amiért engedi, hogy az ember akadályozza és elrontsa isteni művét. Olyan ez, mintha valaki látná, hogy a gyerek füzete rendetlen és hibás, és a tanítót hibáztatná, hogy miért nem veszi el a füzetet és készíti el ő maga a másolást. A tanító célja nem az, hogy makulátlan füzetek keletkezzenek, hanem az, hogy a gyerekek megtanuljanak szépen írni. Hasonlóképpen Isten célja sem csupán élőlények teremtése, hanem a lelkek fejlődése.
Azt kérdezed: „Ha Isten tudta, hogy vétkezni fogok, miért teremtett meg?” Isten senkit sem teremtett bűnösnek; magunk tesszük azzá magunkat! Ilyen értelemben mi is teremtők vagyunk! Isten legnagyobb ajándéka az ember számára – a kegyelmen kívül – a szabadság és a képesség, hogy viszontszerethetjük őt.
Christianae 