Beszélgetnek a templomban. Mit tegyek?

Zavar, ha beszélgetnek körülöttem. Fáj, hogy eljönnek misére, és nem tisztelik Isten jelenlétét és a csendben imádkozókat.

h9923-2

Először is érdemes megfontolni,
vajon miért viselkednek így. Aki beszélget, talán azért teszi, mert
• kereső: nem tudja, mi történik a misén, miért szent hely a templom
• más a háttere: saját plébániáján vagy gyülekezetében mások a szokások, nem elvárás a csend
• magányát vagy feszengését oldja, amikor a másikhoz fordul
• nagyothall, és nem is sejti, milyen hangos
• tudja, hogy aki leült mellé a padba, nehézséggel küzd, és aggódik érte
• vagy más okból kezd beszélgetni; számos indoka lehet.

Mit tehetünk ilyenkor?
Legjobb, ha felajánljuk apró áldozatként. Hiszen bosszúságunk, fájdalmunk semmi ahhoz képest, amennyi fájdalmat okozunk Urunknak közömbösségünkkel és bűneinkkel. Ha pisszegünk, lesújtó pillantásokat vetünk a beszélgetőkre, vagy csendet kérünk, azzal nem segítjük őket közelebb Istenhez. Sőt akár el is távolíthatjuk, különösen ha most kezdenek templomba járni.

Fontos tudnunk,
hogy mások viselkedését nem irányíthatjuk, a saját reakcióinkat viszont igen. Mondjunk hát egy fohászt a beszélgetőkért, és köszönjük meg az Úrnak, hogy nem máshol töltik a vasárnapot, hanem eljöttek a templomba. Meglehet, hogy közben megkapjuk a belső elcsendesedés kegyelmét, és mély imaélménnyel gazdagodunk. Ha a probléma tartósan fennáll, beszélhetünk a pappal, rábízva, hogy tapintatos szeretettel kezelje az ügyet.

Ha pedig mi magunk éreznénk kísértést a társalgásra,
akkor jusson eszünkbe, hogy templomban sem mise előtt, sem közben, sem utána nem illik beszélgetni. A templom a csendes imádság helye. Ha hosszú a várakozás a mise előtt, vagy utána örömmel fedezünk fel ismerősöket, vagy csak turistaként látogatunk meg egy templomot, akkor is lehetnek ott olyanok, akik csendben szeretnének imádkozni. Tartsuk tiszteletben őket, és csak a templomból kilépve kezdjünk beszélgetni!

párKatt.hu  (M. LeJeune nyomán)

Advertisements