Szélvihart okozhat egy pillangószárny

Egy tudományos felismerés hétköznapi tanulságai

m20

Arra a kérdésre, hogy kik változtatták meg a világot, legtöbben azt válaszolnánk, hogy a királyok, a feltalálók, a nagy nevelők. Eszünkbe sem jut, hogy egy átlagember hatása jelentősebb lehet, mint e „nagyoké”. Pedig bármelyik átlagember megváltoztathatja a világot. Még egy pillangó is megváltoztathatja a világot.

1963-ban Edward N. Lorenz, az amerikai Massachusetts Institute of Technology professzora kimutatta, hogy a kiszámíthatóan működő rendszerek is tanúsíthatnak előre nem látható, véletlenszerű viselkedést. E felfedezés – amelyet később káoszelméletnek neveztek el – alapvetően megváltoztatta a világról alkotott képet, ezért sokan a 20. század harmadik forradalmi tudományos vívmányának tekintik, Einstein relativitáselmélete és Heisenberg kvantummechanikája mellett.

Az elmélet szerint a kezdeti feltételek apró változásai hosszú távon nagy mértékben megváltoztathatják a bonyolult rendszerek működését. Lorenz kimutatta: elméletileg lehetséges, hogy egy pillangószárny rebbenése több ezer kilométerrel távolabb szélvihart okozzon (pillangóhatás).

Persze fordítva is igaz: egy pillangószárny rebbenése meg is gátolhat egy szélvihart.

Az elmélet érdekesen egybevág azzal, amit a katolikus teológia régóta tanít: minden cselekvés következményekkel jár. Egyetlen bűnnek olyan továbbgyűrűző hatása lehet a világban, hogy számtalan ember életében szenvedést okozhat. Ugyanígy azonban a jótetteinknek is felmérhetetlen pozitív utóhatásai lehetnek. Gondoljuk csak meg:

Egyetlen apró áldozat, amit a tisztítótűzben szenvedő lelkekért felajánlunk, sok lelket azonnal a mennyei dicsőségbe juttathat.

Fel sem tudjuk becsülni, mennyi jó származik egyetlen rózsafüzér elimádkozásából.

Egyetlen szentáldozás, amikor méltón vesszük magunkhoz a szent Eucharisztiát, felfoghatatlan mértékben javára válik mindenkinek és mindennek az egész Földön.

Ha a pillangószárny rebbenése csakugyan ekkora hatást gyakorolhat, akkor egészen bizonyos, hogy mi még többet tehetünk azért, hogy változzon a világ.

Ráadásul a helyzet az, hogy ténylegesen változtatjuk is a világot, kivétel nélkül mindannyian. A kérdés csak az, hogy milyen irányba. Ez pedig rajtunk múlik. Lehet, hogy csupa jelentéktelen dolgot teszünk, mégis mindenkinek, akivel egy-egy nap során kapcsolatba kerülünk, jobb vagy rosszabb lesz a napja miattunk.

Szent Teréz szerint az életben a kis dolgok, a leghétköznapibb apróságok számítanak igazán. Teréz „kis útja” mégsem volt soha kicsi, hanem nagyszerű, fenséges, csodaszép. Érdemes jobban figyelnünk a „kis” dolgokra.

Mi nem rezegtetjük a szárnyunkat. Fontosabb dolgokat teszünk, olyanokat, amelyeknek hatásuk van.

Mosolygunk.

Vigasztalunk.

Adunk.

Ölelünk.

Segítünk.

Imádkozunk a szenvedőkért.

Hálát adunk Istennek.

Az idegenhez is szólunk egy kedves szót.

Megértően meghallgatjuk a másik embert.

Ebédet viszünk a barátunknak.

Mesét olvasunk a gyermekeknek.

Áldozatot hozunk másokért.

Meghallgatjuk mások terveit és velük álmodunk.

Éreztetjük a másikkal, hogy hiszünk benne.

Kifejezzük szeretetünket a családtagjaink felé.

Megköszönünk.

Megbocsátunk.

Mindenkinek megbocsátunk.

Mindenkit szeretünk.

Ne mondjuk hát, hogy a világon nem lehet változtatni! Nehezebb nem változtatni rajta. A világ káoszelméletről beszél – mi gondolkodjunk inkább „szépség- vagy jóságelméletben”! Hiszen keresztények vagyunk. A mi ügyeink nem a káoszhoz tartoznak, hanem Istenhez.

párKatt.hu (Forrás: Seton Magazine)

Kategória: LELKI ÚT