Miért vagyok még mindig egyedül?

Nagyon sok katolikus fiú és lány kérdezi ezt manapság.

a6

Mindig házasságra és családra vágytunk, ám Isten késlekedik. Így aztán próbáljuk megtalálni a hosszúra nyúló egyedüllét értelmét, és kialakítani a megfelelő életformát az iskola befejezése és a boldogító igen közötti időszakban.

Mindez elbizonytalanít, elkeserít, néha pedig egyszerűen csak nagyon fáj.

Mit tegyen egy rendes katolikus fiú vagy lány, ha egyedül van? Adja fel az elveit, és éljen úgy, mint mindenki más?

Adja fel szíve vágyait?

Netán vegyen macskákat?

Nem, nem.

Inkább fontolja meg a következő baráti tanácsokat:

1. Ne feledd: nem miattad van!

Jó, talán igen. Talán van valami a lelked mélyén, amitől nem tudod felismerni, kinek szán téged a Jóisten, vagy esetleg nem tudsz rá igent mondani. De nagy valószínűséggel ugyanazért vagy még mindig egyedül, mint a legtöbben:

Mert katolikusok vagyunk, a világ pedig nem az.

A szexuális forradalom, a válások, az abortusz, a fogamzásgátlás, a pornográfia, az együttélés, sőt a sokszoros párkapcsolatok számtalan lehetséges társat megsebeztek. Ők gyógyulásra szorulnak. Mások olyat akarnak és várnak tőlünk, amit nem adhatunk és nem is szabad megadnunk nekik. Kevesen vannak, akik közül házastársat választhatunk, s ezért sokan tovább – talán jóval tovább – élünk egyedül, mint szeretnénk.

Növelhetnéd a szóba jövő jelöltek számát, ha hátat fordítanál Istennek, és megalkudnál olyan dolgokban, amikről tudod, hogy igazak. Ha ezt nem teszed, az nem azt mutatja, hogy valami nincs rendben veled. Hanem azt, hogy valami rendben van.

2. Használd ki az időt!

A magányos évek nem mindig könnyűek, de igenis tartogatnak alkalmakat és lehetőségeket. Ne szalaszd el őket!

Olvass késő estig a kényelmes karosszékben! Járj operába, hangversenyre! Utazz! Vágj bele álmaid merész vállalkozásába! Végezd el a teológiát!

Házasságban élő barátaid a megmondhatói, mennyire véges az ilyen kalandokra fordítható idő. Ha most elszánod magad, az rövid távon segít a depresszión, hosszú távon pedig gazdagít. Többet látsz, többet tanulsz. Érettebbé válsz. S ki tudja? Talán éppen egy utazás során találkozol leendő házastársaddal.

3. Légy ajándék mások számára!

Isten minden embertől – akár egyedül van, akár nem – azt várja, hogy szeretetből odaadja az életét. „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,39)

Veszítsd hát el az életed! Ajándékozd el! Vállalj önkéntes munkát tanácsadó szolgálatnál, ahol abortuszra készülőkkel foglalkoznak! Énekelj templomi kórusban! Taníts hittant! Ossz ételt hajléktalanoknak! Vállalj gyerekvigyázást, hogy a szülők kimozdulhassanak! Szervezz imaórát ismerős egyedülállóknak! Mosolyogj rá a morcos eladóra a boltban!

Bármit teszel, tedd gyakran és tedd örömmel! Hiszen Isten a nagylelkű adakozót szereti. Vagyis minél szívesebben ajándékozod el önmagad, annál több örömmel ajándékoz meg a Jóisten.

4. Vedd számba az örömeidet!

Szó szerint! Írd le! Számold az ujjaidon vagy listázd, vagy használj bármilyen módszert, de számold végig őket… valamennyit! Értelmedet, egészségedet, barátaidat, hitedet, szépségedet, mosolyodat, tehetségedet, munkádat vagy munkátlanságodat, nagy családodat, bolondos családodat, a kék eget, a zöld füvet, a forró kávét, a jó bort, a meleg pulóvert, a bájos kisbabákat, a finom zöldséget, az öreg falakat, a modern vezetékeket – bármit, ami utadba kerül, írd fel a listára, és adj hálát értük a Jóistennek! Mondd el neki, hogy mindezekben az ő jóságát látod, és kérd a kegyelmét, hogy ezt magányodban is mindig felismerd. Mire mindet végigszámolod, biztosan sikerülni fog!

5. Járj Jézussal!

Miért? Mert szeret és csak a legjobbat akarja neked. Ő nem akad fenn azon, hogy egyedül vagy. Öröktől fogva ismerte a mai napodat. Általa gondoskodik rólad, és amíg csak egyedül vagy, gondoskodni is fog. Menj hát hozzá, mindennap: az Eucharisztiában, a szentgyónásban, a szentségimádásban, a szentírásolvasásban, az imádságban. Jelenlétében időzve felismered, mennyire szeret, és mennyire szereted te is őt. Rájössz, hogy a legmélyebb vágyad nem is az, hogy társat találj, hanem az, hogy az ő akaratát teljesítsd.

6. Mindig remélj!

Szinte minden katolikus egyedülálló életében eljön a pillanat, amikor elege lesz a sikertelen társkeresésből, a csalódásokból, a kudarcokból. Hiába igyekezett, hiába imádkozott annyit: mintha mindez mit sem érne. S akkor arra gondol, hogy feladja.

Rossz gondolat.

Ha tényleg hiszed, hogy házasságra szól a hivatásod, nem dobhatod be a törölközőt. Igenis menned kell, igenis nyitottnak kell maradnod – ami azt jelenti, hogy megsebezhetnek, igen, de azt is, hogy a Jóisten egyszer csak valami egészen váratlan, egészen tökéletes ajándékkal lep meg.

Ő pedig sohasem mulasztja el ezt az ajándékozást. Soha.

párKatt.hu (Forrás: CNA)

Advertisements