Hogyan vélekedtek a pápák a kortárs misztikusokról?

 II. János Pál rendkívül érzékeny volt a természetfeletti iránt. Amikor megkérdezték tőle, látta-e valaha a Szűzanyát, azt felelte: „Soha nem láttam, de érzem” – írta Slawomir Oder, II. János Pál szenttéavatási ügyének posztulátora. E misztikus érzékenység azonban nem volt minden pápára egyformán jellemző.

m98

XXIII. János pápa nagy érdeme a II. Vatikáni Zsinat összehívása, mellyel a 20. század legfontosabb egyházi eseményének kezdeményezője lett. Azt már kevesebben tudják róla, hogy sokszor nem tudta helyesen megítélni, valóban Isten működik-e egy-egy kortárs misztikus életében. Negatív véleménnyel volt például Szent Faustina Kowalskáról, az Isteni Irgalmasság apostoláról, akit II. János Pál 2000-ben szentté avatott, és akit ma a 20. század legjelentősebb látnokai és szentjei között tartunk számon. De nemcsak Faustina nővér írásait tette a tiltott könyvek listájára, hanem Maria Valtorta műveit is, aki látomások sorozata alapján írta meg Krisztus életét az első századi Palesztinában. A megdöbbentő írói életmű legjelentősebb darabja az evangélium több kötetes, részletes elbeszélése (Az evangélium, ahogy nekem kinyilatkoztatott). Végül negatívan ítélte meg – kicsapongással és csalással vádolva – a huszadik század, sőt az egész katolicizmus egyik legnagyobb szentjét, a stigmatizált Pio atyát is, akit ugyancsak II. János Pál avatott szentté 2002-ben.

Érdekes, hogy nemcsak II. János Pál, hanem elődei, XII. Piusz és VI. Pál is másként vélekedtek e modern misztikusokról, mint XXIII. János pápa. XII. Piusz olyan nagyra tartotta Maria Valtorta írásait, hogy egy pápai kihallgatás alkalmával azt mondta: „Adjátok ki ezt a művet úgy, ahogy van. Nem kell véleményt mondani arról, hogy eredete természetfeletti-e vagy sem; aki elolvassa, érteni fogja.” (L’Osservatore Romano, 1948. február 27.) Pio atyának is lelkes támogatója volt: gyakran biztatta a híveket, hogy keressék fel a San Giovanni Rotondóban élő kapucinust.

Úgy tűnik, VI. Pál pápa is hasonló véleményen volt. Elődjének a misztikusokkal szemben hozott elítélő határozatait megváltoztatta: hivatalosan elejtette a Pio atyával szembeni összes vádat; Faustina nővér és Maria Valtorta műveivel kapcsolatban pedig fordulatot jelentett, hogy 1966. június 14-én eltörölte a tiltott könyvek jegyzékét. VI. Pál személyesen igen nagyra becsülte és kedvelte Maria Valtorta műveit: milánói érsekként a szerző összes kiadott művét elküldte a milánói szemináriumnak.

XXIII. János pápa tehát másként vélekedett e huszadik századi misztikusokról, mint XII. Piusz vagy VI. Pál, és egészen másként, mint II. János Pál, aki nemcsak pozitívan ítélte meg, hanem szentté is avatta Faustina nővért és Pio atyát. E tekintetben fontos utalni rá, hogy mindez nem mond ellent a pápai tévedhetetlenségnek. Még gyakorló katolikusok közül is sokan úgy vélik, a tévedhetetlenség azt jelenti, hogy egy pápa sohasem tévedhet vagy hibázhat – holott ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen a pápa is gyarló ember, vannak tévedései, hibái, bűnei. Tévedhetetlen viszont akkor – és csak akkor –, amikor a hívők legfőbb pásztoraként és tanítójaként hitbeli vagy erkölcsi tanítást jelent ki véglegesen elfogadandónak. Más rendelkezései – mint pl. a tiltott könyvek jegyzéke – nem tévedhetetlenek.

Boldog XXIII János pápa példája mutatja, hogy a misztikusokkal, misztikus megtapasztalásokkal kapcsolatos pápai vélemény sem tévedhetetlen. Ez az oka annak, hogy az Egyház sokszor csak jóval később ismeri el egy-egy misztikus élet vagy tapasztalat hitelességét. Nem minden pápának egyforma az érzékenysége e területen. XII. Piusz, VI. Pál és II. János Pál fogékonyabbak voltak a misztikus megtapasztalásokra, mint XXIII. János, aki viszont a II. Vatikáni Zsinattal ajándékozta meg az Egyházat.

Forrás: ministryvalues.com

christianae.wordpress.com