Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk?

Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják. Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor.

a1

„Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem” – zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel… Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: „Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért.”

A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:

Legyünk vele!
• Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
• Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
• Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy „viszonzásul” ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.

Álljunk mellette!
• Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
• Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
• Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
• Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
• Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
• Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
• Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
• Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
• Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!

Legyünk megértőek!
• A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
• Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
• Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
• Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
• Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!

Segítsünk neki!
• Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
• Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
• Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
• Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
• Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!

Amit ne tegyünk:

• Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolatunk rovására fog menni.
• Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
• Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
• Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
• Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
• Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
• Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
• Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
• Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
• Ne menjünk olyan helyre, ami fájdalmas emlékeket ébreszt!
• Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
• Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. „Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet.” Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
• Ne feltételezzük, hogy az illető továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.

Ki az az elvált férfi vagy nő, akin segíthetnénk?

Forrás: Christian Broadcasting Network

Magyar Kurír (mk)