Mire ügyeljünk, ha fiataloknak beszélünk a hitről?

A fiatalok nem arra fogékonyak, MIT vallunk magunkról és HOGYAN cselekszünk, hanem arra, hogy MIÉRT. Tetteink csupán igazolják belső meggyőződésünket, a MIÉRTET. A fiatalok sokszor azért bizonytalanok a hitben, mert nem áll össze bennük a teljes kép. Ezért fontos, hogy amikor hitről beszélünk nekik, ne csak a MIT és a HOGYANT, hanem a MIÉRTET is megláttassuk velük.

A fiatalok hitét az erősíti legjobban, ha tanúságot tehetnek róla mások előtt. Jó, ha be tudnak kapcsolódni valamiféle karitatív munkába, vagy beszélhetnek a hitükről másoknak (például náluk fiatalabbaknak). Mindez azonban nem mindig elegendő ahhoz, hogy megtartsa őket a hitben.

A fiatalok sokszor azért bizonytalanok a hitben, mert nem áll össze bennük a teljes kép. Ezért fontos, hogy amikor hitről beszélünk nekik, ne csak a MIT és a HOGYANT, hanem a MIÉRTET is megláttassuk velük. Utóbbiról gyakran megfeledkezünk, pedig e három szempont csak együtt lehet valóban meggyőző. Íme egy példa:

„Keresztény vagyok (MI), és igyekszem mindent az Isten és az emberek iránti szeretetből tenni (HOGYAN). És te ismered Jézust?”

Nézzük ugyanezt másként:

„Mivel Jézusban szeretetet, kapcsolatot és szabadságot találok (MIÉRT), igyekszem mindent az Isten és az emberek iránti szeretetből tenni (HOGYAN). Ezt jelenti számomra a kereszténység (MI).”

A különbség jól érzékelhető: ha a MIVEL és a HOGYANNAL indítunk, az gépiesnek hat. Ám ha a MIÉRTTEL kezdjük, az megérinti a szívet. A Krisztus-követés MIÉRTJÉNEK ismeretéből radikális HOGYAN és igaz MI fakad.

MI vagyok – ez nem érint meg másokat, még saját magamat sem.
Ha elmondom valakinek, hogy keresztény vagyok, az nem a hit továbbadása. Azzal csupán megneveztem egy kategóriát, ami mások számára érdektelen, vagy ahová beskatulyázhatnak.
A MI hangsúlyozása megingathatja a hitet, mert túlzott jelentőséget tulajdonít egyetlen szónak.

HOGYAN cselekszem – ez sem érint meg másokat, még saját magamat sem.
Ha elmondom valakinek, milyen keresztény tevékenységekben veszek részt, az nem a hit továbbadása. Azzal csupán arról beszéltem, hogyan szokás viselkedni a mi „skatulyánkban”. Esetleg bekerülök az általános „emberbarát” kategóriába – ám az, ami általános, nem érint meg senkit.
A HOGYAN hangsúlyozása ledönt bizonyos falakat az emberek felé, de végső soron megingatja a hitet, mert céljainkat összemossa e világ céljaival.

MIÉRT teszem, amit teszek – ez az, ami megérint másokat is, sőt saját magamat is.
Ez a kulcs: arról beszélni, MIÉRT vagyok keresztény. Jézus vonzásáról. A szeretetről. A kapcsolatról. A kiteljesedésről, az erőről, az igazi szabadságról. S arról, hogy – bármely más „skatulyától” eltérően – ez teljesen ingyenes.
A MIÉRT hangsúlyozása megszilárdítja a hitet, mert a tekintet ilyenkor mindig Jézusra irányul.

Nem elég, ha a fiataloknak megtanítjuk, hogyan tegyenek tanúságot hitükről a MI és a HOGYAN szintjén. Amikor otthonról kikerülve vállalniuk kell a hitüket, a világ, a test és a sátán egyfolytában azzal fogja bombázni őket: MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT?

„Azért, mert keresztény vagyok” – ez önmagában nem válasz.
„Azért, mert szeretni akarom Istent és embertársaimat” – ez már valami, csak éppen a lényeg hiányzik belőle.

A fiatalok tudni akarják, MIÉRT. Ha nem tudjuk, miért tesszük, amit teszünk, pedig az embereket az érinti meg, hogy miért tesszük, amit teszünk – akkor hogyan fogjuk elérni, hogy bárki közénk akarjon tartozni, és azt akarja tenni, amit teszünk?

Forrás: cbn.com

Magyar Kurír (mk)