Miért tolongtak a gyónók Vianney Szent Jánosnál?

Vajon miért indultak útnak annyian Franciaország legtávolabbi vidékeiről is, hogy – sokszor hatalmas áldozatok árán – eljussanak az eldugott kis faluba, Arsba, és meggyónjanak, miközben az ország számos templomában üresen álltak a gyóntatószékek?

JV2

Az egykori gyónók szerint az arsi plébánosból Isten irgalmas szeretetének ellenállhatatlan szépsége sugárzott. Ez azonban csak részben magyarázza az eseményeket. A másik, logikusnak tűnő ok az, hogy maga az Úr vonzotta Arsba a gyónókat. Így viszonozta Vianney Szent János nagylelkűségét, aki bárki másnál többet tett a bűnösökért. Nem volt gyóntató, aki hosszú éveken át többet gyóntatott volna, mint az arsi plébános – de olyan sem, aki annyi imádságot és áldozatot ajánlott volna föl megtérésükért, mint ő.

Amikor a papok leendő védőszentje Arsba került, az emberek alig jártak gyónni. János atya nem keseredett el: éjszakánként a templomban imádkozott plébániája megtéréséért. Rendszeresen böjtölt és önmegtagadásokat vállalt engesztelésül mások meg nem gyónt bűneiért. A gyóntatószékben várakozva imádkozott azokért, akiknek be kellett volna lépniük, de nem tették. Ez így ment tíz évig, mielőtt megindult a gyónók áradata.

Az imát és az engesztelést később sem hagyta abba, sőt másokat is biztatott, hogy csatlakozzanak hozzá. Azt mondta, minden ima jó, de legjobb a bűnösökért felajánlott ima, hiszen „a jók úton vannak az örök üdvösség felé, a tisztítótűzben szenvedők biztosan eljutnak oda, de a szegény bűnösök, ha így halnak meg, örökre elvesznek.” „Aki megment egy lelket a kárhozattól, két lelket ment meg: az illetőét és a magáét” – mondogatta, tudván, hogy nemcsak a feloldozást adó pap menti meg a lelkeket, hanem Isten akarata szerint bárki, aki imádkozik értük.

Amikor egy hívő megkérdezte, hogyan imádkozzon a bűnösök megtéréséért, János atya  – feltehetően saját gyakorlata alapján – így felelt: „8–15 napon át felajánlhatja magát áldozatul. Tűrhet hideget, meleget, megfoszthatja magát valamitől, meglátogathat valakit, akinek ezzel örömet szerez, végezhet kilencedet, naponta járhat szentmisére. Mindezzel Istennek dicsőséget, magunknak pedig sok kegyelmet szerzünk.” Egy paptársának, aki a gyónók távolmaradásáról panaszkodott, így válaszolt: „Prédikált róla, imádkozott érte, de böjtölt-e?  Vállalt-e önmegtagadást, aludt-e a földön? Amíg ezeket nem tette, nincs joga panaszkodni.”

Ha valaki nem volt hajlandó bűnbánatot tartani, az arsi plébános megkétszerezte az illetőért felajánlott imáit és áldozatait. „Megelőző” céllal is tett felajánlásokat, például táncmulatságok előtt, hogy Isten kegyelméből ne essenek bűnbe az emberek. A gyónókért utólag is imádkozott; kisebb elégtételt adott, a többit magára vállalta, nehogy a súlyos elégtételtől tartva ne térjenek vissza gyónni.

Azért imádkozott ilyen kitartóan, mert meg volt győződve róla, hogy a halálos bűnből való megtérés igazi csoda, amit egyedül Isten képes véghezvinni. A feloldozáskor – tanította egy katekézisében – Lázár feltámasztásánál is nagyobb csoda történik, hiszen feltámad a lélek, amihez képest a test feltámadása semmiség. A közbenjárására történt csodás gyógyulásoknak nem tulajdonított nagy jelentőséget: „A test oly keveset számít – mondta –, de mily csodálatos arra gondolnunk, gyermekeim, hogy van egy szentségünk, amely meggyógyítja a lélek sebeit!”

Vianney Szent János egész élete egyetlen nagy imádság volt a bűnösök megtérésének csodájáért. „Akkor vagyok boldog – mondta –, amikor imádkozom a bűnösökért.” Egy barátjának azt is megvallotta: „A Jóisten látnom engedte, mennyire örül, hogy imádkozom a szegény bűnösökért. Nem tudom, igazi hang volt-e, amit hallottam, vagy álom, de felébredtem rá. Azt mondta: ‘Istennek minden áldozatnál kedvesebb a bűn állapotában lévő lélek megmentése.’ Ezért minden elhatározásomat a bűnbánatért ajánlom fel.”

A cikk P. Roger J. Landry írásának összefoglalója (forrás: Catholic Exchange).

Magyar Kurír

Advertisements