A pornó rabja voltam

Kamaszként, kíváncsiságtól hajtva, az interneten nézelődve váltam a pornó rabjává. Tíz éven át botladozva küzdöttem ellene. Beleborzongok, ha arra gondolok, milyen sötétségbe jutottam volna, ha nincsenek türelmes, szerető szüleim, ha nincs az a csodálatos lány, aki ma a feleségem, ha nincs élő kapcsolatom a végtelenül irgalmas Istennel. – John Jalsevac, a LifeSiteNews szerkesztője osztja meg az olvasókkal tapasztalatait, gondolatait.

k41

Évekig azt hittem, egyedül vagyok ezzel a szenvedéllyel. Jóval később ébredtem rá, hogy kortársaim milliói idézik meg a „csodalámpa” gonosz szellemét, aki képes elénk varázsolni a legtitkosabb képzelgéseinket, és nem kér érte cserébe mást, csupán ártatlanságunkat, önbecsülésünket, szabadságunkat és boldogságunkat.

Az ismert adatok szerint ma átlagosan 11 éves korban kerülnek kapcsolatba a gyerekek a kemény pornóval; az internetes keresések 25 százaléka pornótartalmakra vonatkozik; a 18–24 éves férfiak 70 százaléka havonta látogat pornóoldalakat, és a nők körében is rendkívüli mértékben növekszik az ilyen oldalak iránti érdeklődés.

Egyesek szerint a pornográfia általánosan elterjedt, normális dolog, a fiatalság velejárója. Csakhogy míg normálisnak egyáltalán nem, általánosnak is legfeljebb napjainkban mondható. A fiataloknak minden történelmi korban meg kellett küzdeniük a nemiségükkel, a mai generációnak azonban úgy kell egészséges nemiségű felnőtté válnia, hogy közben áradatként zúdul rá a pornográfia. Amit ma tapasztalunk, példátlan a történelemben: bárkinek – akár gyerekeknek is – bármikor egy kattintással rendelkezésére áll a kendőzetlen, kemény pornó.

Ráadásul a mai pornó már nem a Playboy. Az átlag tizenévesek által látogatott „kemény” internetes pornó az idősebb nemzedékek számára felfoghatatlan, erőszakos, gonosz perverziók tárháza, aminek köze sincs a normális szexualitáshoz. De még a szelídebb „erotika” nagy felbontású, explicit videói is rendkívül károsak és addiktívak, különösen a kialakulatlan psziché számára.

Mindezt saját tapasztalatból, immár – Istennek hála – kellő rálátással és bizonyos tárgyilagossággal látom. Ugyanakkor elborzadok, ha arra gondolok, mennyire megmérgezte ez a szenvedély a képzeletemet, elrabolta a kamaszkoromat, sőt kis híján a felnőttkoromat is. S a probléma egyre súlyosbodik. Az okostelefonnal a zsebünkbe került az internet, a kultúrát egyre jobban áthatja a pornográfia. Egyre nehezebb ellenállni a csábításnak.

Nem hallgathatunk hát. Nem engedhetjük, hogy a fiatalok a pornográfiából szerezzék be a szexualitásra vonatkozó ismereteiket; nem engedhetjük, hogy a szenvedély rabságába esve azt higgyék, egyedül küzdenek, vagy ami még rosszabb, elhiggyék, hogy a pornó normális, sőt „egészséges”. Ki kell mondanunk, hogy a pornográfia a mai kor pestise, a vérünkben lappangó gonosz, amit ki kell űznünk, mielőtt a szívünkig érve örökre megfosztana attól, hogy szeretni tudjunk.

Miért veszélyes a pornó?

A pornónézegetést sokan ártalmatlan, pajzán magánszórakozásnak tartják, pedig messze nem az. Egyre több gyereket és fiatalt késztet erőszakosságra és visszataszító cselekedetek utánzására. Eltorzítja a szexualitás igazi értelmét – a szeretetben történő önajándékozást –, és önző gyönyörszerzés eszközévé alacsonyítja a másik ember testét, személyes találkozás nélkül. Minden pillanat, amit ilyen képek nézegetésével tölt az ember, lealjasít. A legnagyobb veszélye azonban az, hogy aki pornót néz, kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenképpen elveszíti a szeretetre való képességét.

Ez az oka annak, hogy olyan világban élünk, ahol a fiatalok egyre kevésbé tudnak hosszú távú kapcsolatban elköteleződni. Ahol az „egy éjszaka” a divat. Ahol a válások száma az égbe szökik, s az esetek többségében ott szerepel a válóokok között a pornó. Ahol házasság helyett egyik élettársi kapcsolatból a másikba lépnek az emberek, abban a hiú reményben, hogy valakitől egyszer majd mindent megkapnak anélkül, hogy cserébe bármit adniuk kellene.

Keményen hangzik, de a pornó a civilizáció alapjait veszélyezteti. Rászoktatja az embert, hogy kapjon anélkül, hogy adna; hogy a másik emberben pusztán a gyönyör eszközét lássa, ne pedig vele egyenlő méltóságú, szerethető embertársat. A pornográfia a társadalom gyökerére helyezett fejsze. S minthogy hatalmas tömegeket tart hatalmában, nehéz volna eltúlozni hatását, mellyel átformálja az emberi szíveket s végső soron a társadalmat.

(2. rész: Így szabadultam meg a pornográfia rabságából)

Magyar Kurír (mk)