A fogamzásgátlást elutasító asszonyok rejtett élete

A mai világ úgy véli, nincs épeszű nő, aki ne élne a modern technológia „áldásával”, a mesterséges fogamzásgátlással. Jennifer Fulwiler, a felnőttként megtért családanya tapasztalata épp ellenkező.

 a80

Az ötgyermekes, népszerű katolikus blogszerző egy jellegzetesen „mai” cikket idéz, mely szerint a mesterséges fogamzásgátlók megjelenése előtt a nők az otthon és a gyermekszülés rabjai voltak. A cikk – írja Fulwiler – jól megrajzolja a fogamzásgátlással nem élő nő képét, aki saját biológiájának foglyaként sínylődik otthona börtönfalai között. „Magunk előtt látjuk a nyúzott, beesett szemű szerencsétlent, aki egy tucat rongyos, nyafogó gyerektől körülvéve verejtékezik a forró tűzhely mellett, s közben arról álmodozik, milyen is lenne az élete, ha galád termékenysége ki nem játssza; majd ökölbe szorított kézzel kiáltja az égre: ó, bárcsak létezne fogamzásgátlás!”

De vajon tényleg ez az igazság?

Egy nemrég megjelent könyvben – melynek Jennifer Fulwiler is társszerzője – tíz katolikus nő vall az életéről. „A tízből kilencen házasságban élünk, valamennyien természetes családtervezéssel. A kötet tehát betekintést enged ama titokzatos asszonyok életébe, akik elutasítják a mesterséges fogamzásgátlást.” Fulwiler érdekesnek, üdítőnek találja a társszerzők írásait. A legerősebb benyomása azonban az, hogy ezek az asszonyok boldogok.

„Mindez a katolikus vallással való ismerkedésem kezdetét juttatja eszembe. Akkoriban időm egyik felében világi nők ateista/agnosztikus szemléletű blogjait, a másik felében katolikus nők blogjait olvasgattam az interneten. Valamennyien értelmesen, szellemesen, művelten, frappánsan írtak. A katolikus nőkben azonban volt valami, ami senki másban. Valami, ami kézzelfoghatóvá vált, valahányszor egy katolikus blog helyett véletlenül világi blogra kattintottam: ezek a nők derűsek voltak. Öröm és béke sugárzott belőlük. Úgy éreztem, boldogabbak, mint mi, többiek.”

Természetesen ez nem jelenti azt – folytatja Fulwiler –, hogy a katolikus aszonyok mindig vidámak lettek volna; a vidámság más, mint a boldogság. Az örömük olyasféle volt, mint az utazóé, aki izgalmas, feltérképezetlen tájon jár. „Nem voltak tökéletesek, és sokszor nem tükrözték Krisztust. Ám az életükben olyan teljességet érzékeltem, mint korábban senkinél. Mintha birtokolták volna az emberi lélek titkos útmutatóját, amit én nem.”

A mai társadalom „igazságai” alapján az említett, vallomásokat tartalmazó könyv minden lapjának kétségbeesett szorongásról és a jobb élet utáni vágyról kellene tanúskodnia – csakhogy ez egyszerűen nincs így. „A szerkesztő külön kérte, hogy legyünk őszinték, és azok is voltunk. Mindannyian valós képet adtunk a gyakorló katolikus mindennapi életének örömeiről és nehézségeiről. S az olvasóban így is megszületik a talán meglepő, mégis biztos felismerés: így élni jó!”

Hogy lehet – kérdi végül a szerző –, hogy a nagyobb boltokban úgy elkapkodták a könyvet, hogy a kiadó alig győzi postázni a közvetlenül megrendelt példányokat? „Azt hiszem, úgy, hogy az emberek cenzúrázatlanul betekinthettek olyan nők életébe, akik elutasítják a fogamzásgátlást, amit a feministák a boldogság legfőbb feltételeként állítanak be – és ebben az életformában igazi, nagy boldogságra leltek.”

Forrás: ncregister.com (képünk illusztráció)

Kapcsolódó:
A természetes családtervezés módszere megtanulható

Magyar Kurír (mk)