A II. Vatikáni Zsinat tíz „újítása”

2012. 10. 24.

Gregory Aymond New Orleans-i érsek, az Egyesült Államok püspöki konferencia liturgikus bizottságának elnöke tíz pontban foglalja össze, milyen újításokat hozott az Egyház életében a II. Vatikáni Zsinat.

k74

A Katolikus Egyház október 11-én emlékezett meg a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulójáról. Az 1962-től 1965-ig, több mint kétezer püspök részvételével tartott tanácskozás négy ülésszaka alatt tizenhat dokumentum született. A zsinat mélyreható reformokat vezetett be, és a 20. század legjelentősebb vallási eseményei közé tartozik. Gregory Aymond New Orleans-i érsek, az USA püspöki liturgikus bizottságának elnöke tíz pontban foglalja össze, milyen újításokat hozott az Egyház életében a II. Vatikáni Zsinat.

1. A II. Vatikáni Zsinat új egyházképet fogalmazott meg. A Lumen gentium zsinati dokumentum a világ világosságának és az üdvösség forrásának nevezi az Egyházat, a Gaudium et spes szerint pedig az Egyház osztozik a világ örömeiben és szenvedéseiben. Mindkét dokumentum úgy beszél az Egyházról, mint Isten népéről. Ebben a világiak újszerű megbecsülése tükröződik, ami a zsinaton ismételten kifejezésre jutott.

2. A zsinat a hit forrásának és csúcspontjának nevezte az Eucharisztiát. A liturgiáról szóló Sacrosanctum concilium zsinati dokumentum szerint a katolikusok számára Isten kegyelmének legfőbb forrása a szentáldozás. Az Eucharisztiában a katolikus hívő személyesen Krisztussal találkozik. Így az Eucharisztia valóban az Egyház alapja.

3. Megújította  a liturgiát. A szentmisét érintő változtatások, a zsinat talán legismertebb reformjai, „teljes, aktív részvételre” ösztönöztek. Ezért fordították le a miseszöveget helyi nyelvekre, és ezért öltötte a mise a pap és a közösség közötti párbeszéd formáját.

4. Kimondta, hogy minden katolikus meghívást kapott a szentségre és a misszióra. Az Ad gentes című dokumentum kibővítette az Egyház missziós tevékenységének fogalmát. Nemcsak messzi tájakra mennek misszionáriusok, hogy terjesszék az evangéliumot, hanem minden katolikus evangelizál az életével.

5. Hangsúlyozta a család fontosságát. A Lumen gentium szerint a család: „családegyház”. Az Egyház hite a plébániákon, az egyházmegyékben és világszerte megnyilvánul, de mindenek előtt áll a család. Minden hívő a családban kapja az erős alapokat.

6. Átalakította az Egyház más keresztény felekezetekhez és vallásokhoz fűződő kapcsolatát. A II. Vatikáni Zsinaton az Egyház a más hitbeli hagyományokkal szemben a tisztelet és a párbeszéd álláspontjára helyezkedett. A kialakuló párbeszéd a megértés hídjait építette és megerősítette a kapcsolatot at ortodox keresztényekkel, a zsidókkal, a muzulmánokkal, a protestánsokkal és másokkal.

7. Együttműködést szorgalmazott: a Christus Dominus című dokumentum kollegialitásra, azaz együttműködésre biztatott az Egyházon belül. Korábban nem volt példa arra, ahogyan ma püspökök, papok, szerzetesek és világiak együtt dolgoznak. A zsinat a szubszidiaritást is hangsúlyozta, vagyis azt, hogy minden döntést a megfelelő szinten kell meghozni.

8. Korszerűsítette az Egyházat. XXIII. János úgy tekintett a II. Vatikáni Zsinatra, mint a megújulás lehetőségére az idők jeleinek fényében. Azt mondta, azért hívta össze a zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be. Az ebből származó reformok – mint a nemzeti nyelv használata vagy a vallásközi párbeszéd – hozzáférhetőbbé tették az Egyházat a modern világ számára. A zsinat nyitottsága látszott abban is, hogy a hivatalos megfigyelők között férfi és női szerzetesek, világiak, sőt nem katolikusok is voltak.

9. Ugyanakkor vissza is vezette az Egyházat a gyökereihez. Számos reformját a „vissza az alapokhoz” elve vezette. Fontosabbá vált a Szentírás, nagyobb hangsúlyt kaptak az egyházatyák, és olyan ősi hagyományokat elevenítettek fel, mint az állandó diakonátus és a felnőtt megtérők fokozatos bevezetése az Egyházba.

10. XVI. Benedek pápa, akkor még Joseph Ratzingerként, fontos szerepet játszott a színfalak mögött. A zsinaton a püspökök munkáját kiváló teológusok segítették, köztük Joseph Ratzinger, aki Josef Frings kölni bíboros szakértő tanácsadójaként beszédvázlatokat készített, dokumentumokat fogalmazott és rögzítette a tanácskozás menetét. 2012. október 11-én, immár pápaként, a zsinat 50. évfordulója és a Katolikus Egyház Katekizmusa kiadásának 20. évfordulója alkalmából hirdette meg a hit évét – olvasható az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának honlapján.

Magyar Kurír

(mk)